Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

együttesen mindössze 1818 lakószobából álltak. Ezek a viszonylag tűrhető körülmények a városigazgatási szervezet további kibontakozását biztosították. Az 1871. évi 18. tc tartalmi vonatkozásaiból értelemszerűen következik, hogy a hajdúvárosok közigazgatási összefogottsága és értékrendjének egysége megszűnt. Habár a most már hivatalosan is Hajdúdorognak nevezett közület továbbra is városi rangot élvezett Hajdúnánással, Hajdúszoboszlóval, Hajdúböszörménnyel és Hajdúhadházzal együtt, de ugyanakkor Vámospércs nagyközségi szervezeti formát vett fel, s a Kerület mint felettes közigazgatási szervezet hiába fogta össze a volt hajdúvárosokat, azok mind más-más érdekkel, más-más célkitűzéssel álltak az új kibontakozás távlatai előtt. Az 1870-es évekig legföljebb a termelés és az abból származó gazdagság tett különbséget a városok között, — ami bizonyos fokig kezdettől fogva tapasztalható volt -— ettől az időtől kezdve viszont jogi megkülönböztetés is fennáll aszerint, hogy a politikai szervezet nagyközségi vagy városi volt. A hajdúvárosokban a politikai község alapelveinek kidolgozására bizottság alakult, amelynek elnökét a kerületi közgyűlés jelölte ki. Hajdúdorog „Szervezési Bizottsága" első ízben 14 taggal 1872. április 12-én ült össze Farkas Sándor országgyűlési képviselő, tanácstag elnöklete alatt. E bizottság munka:él,a is meghatározta politikai tartalmát. Elsődleges feladata ugyanis az volt, hogy a legtöbb adófizető jegyzékét összeállítsa a képviselőtestületi tagság megállapítására; második feladatköre a vagyonnal bíró kiskorúak névjegyzékének elkészítése volt, míg a továbbiakban azzal foglalkozott, milyen elnevezéssel alakítsák ki a városban korábban kifejlődött tisztségek rendszerét és hatáskörét. A Szervezési Választmány 1872. június 7-i ülése elfogadta a Kerületnek azt az álláspontját, hogy „aki akarja a célt, annak akarnia kell az eszközöket is; ha a pénztár szegény, . . . önálló község színvonalára kell leszállani, ami a hajdúkerületi városok századokon át fenntartott méltóságát süllyeszti alá". Dorog választmánya kitartott a városi rang mellett. Viták merültek fel a tisztségek elnevezése körül is. A rendészeti igazgatás fejéül Hajdúszoboszlón „rendőrkapitány" címet ajánlottak, s ezt fogadta el Dorog is, de végül a kerületi választmány a „rendőrhadnagy" elnevezés mellett tartott ki azzal a megokolással, hogy a kapitány formula félreérthető volna, miután a katonai rendfokozatok sorában fölötte áll a főhadnagynak, holott a városok élén maga a főhadnagy, mint rangidős tisztségviselő állt. A tisztségviselők létszámát a kerületi választmány döntötte el 1872. június 7-i ülésén, javasolva, hogy a „hatáskör lehetőleg egyöntetűvé tétessék". Ilyen módon tehát már a szervezési szabályzatok kidolgozása idején elváltak egymástól az egyes városok felépítésének alapelvei, miután a közületek vagyoni helyzete is befolyást gyakorolhatott a tisztségekre. A szervezési bizottság által kialakított szabályzat a közigazgatási szerkezetet az 1863. évi szabályrendelet alapelveire építette. A bíróságot illetően a helyzet magától értetődően megváltozott, miután a független bíróság elvének kimondásával az igazságszolgáltatás állami feladattá vált, csupán kisebb ingóvagyoni nézeteltérések, ún. csirkeperek maradtak a városi alhadnagy hatáskörében; ezeket összefoglalóan sommáspereknek nevezték. Hajdúdorog a kiváltságolt hajdúvárosi előjogokat elvesztette, és az. ország más egységeihez hasonlóan rendezett tanácsú városi jogkört kapott. Ez természetesen a hatáskört érintette, a szervezeti formát kevésbé. Az 1876. évi 33. tc. a Hajdúkerületet megszüntette és megszervezte Hajdú vármegye törvényhatóságát. Ezzel a volt hajdúvárosok több községgel együtt