Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
III. Politikai szervezet
ügyintézői szerepük lett volna. Valójában ez a megállapítás legföljebb irányelvként fogható fel, mert lényegében sem a tanácsülésnek, sem a képviselőtestületi közgyűlésnek nem volt arra lehetősége, hogy a feladatokkal részletesebben megismerkedjék a helyhatósági jogkörök gyakorlása során; az operatív ügyeket mélyrehatóan az ügyosztályok, s azok tisztviselői kara intézték s közvetlenül azok álltak kapcsolatban az érdeklődő személyekkel. A mellékelt táblázat jó tükörképe az 1863. évben kialakult, de továbbra is fennmaradt városi szervezetnek s feltárja a közigazgatás sokrétűségét. Mindenekelőtt rámutat arra, hogy a provizórium korában kialakult városigazgatási rendszer és megyei szervezet a bíróságot az 1848. évi állapotnak megfelelően az önkormányzatok hatáskörébe utalta s ezzel természetszerűleg ellentmondott az újkori polgári igazgatás nagyobb távlatú követelményeinek, sok esetben a bíróság függetlenségéhez fűződő igényeknek. Ezen a helyzeten csak a későbbi jogalkotás változtatott, amikor az önkormányzatok mindenre kiterjedő tevékenysége kezdett csorbát szenvedni, hozzávetőlegesen az 1870-es évektől. A közigazgatás egyik döntő ágazata a rendészet volt. Az 1863. évi elrendezésben a hajdúvárosok „belrendcrségi ügyeit egészségi, köztisztasági, szépészeti, közbiztonsági és minden egyéb tekintetben a főhadnagy kezeli a helybeli csendbiztosok és a városi szolgák segítségével". A rendőrség szolgálatának szabályozásával kapcsolatban a fejlődésnek ebben az első szakaszában még fel sem merült az az óhaj, hogy a közrendészet irányítása állami felügyelet alá kerüljön; a csendőrséget is csak az 1881. évi III. tc-vel szervezték meg, a rendőrség pedig valójában 1920-ig az önkormányzatok irányítása alatt állott. A rendőrség hatása nemcsak a közrend és közcsend fenntartására terjedhet ki, hanem az egészségügyi helyzet ellenőrzésére is. Az 1866. december 31 -i jegyzőkönyv a váratlan koleráról összefoglaló jelentést készítve megállapította, hogy a viszonylag kedvező lefolyást elősegítette a nép, amely, sietett tudomására juttatni a betegséget, mihelyt azt észlelni kezdette." A polgári igazgatás Dorogon is megszervezte a telekkönyvi hatóságot s a telekkönyvi hivatalt. A feudális korban telekkönyvezés nem folyt Dorogon, az ingatlanokra felvett kölcsönöket betáblázták ugyan és a kitáblázások jegyzököny r vében a visszafizetéseket is nyilvántartották, de lényegében telekkönyvi felmérés csak a Bach-korszakban kezdődött az állami telekkönyvi eljárás megszervezésével. 1863. óta viszont kimutatható a telekkönyvi hivatal működése élén egy tanácsnokkal. Az árvaügyek a közgyám funkcióját ellátó tanácsnok, kezében futottak öszsze; árvaszéki hivatalról a gyámügyre vonatkozó törvényes intézkedések előtt csak a Kerület közigazgatásában tudunk. A polgári fejlődés során a katonai közigazgatás még mindig a legterhescbb ügykört képviselte a városban. A kvártélyozós ott, ahol laktanyák nem épültek, kötelező volt s ez alól legföljebb a tisztviselők voltak mentesek a városi tanács 1870. december 24-i határozata értelmében. A mentességet azonban nem él-< vezték sokáig, miután a kerületi közgyűlés 1871. március 1-én úgy intézkedett, hogy az egyenlő teherviselés elvénél fogva mindenki kvártélykötelezett, a tisztviselői karnak legföljebb arra van joga, hogy saját költségén más személvnél helvczze el a beszállásolt katonaságot. Az ügyintéző tisztikar kiegészítése nagyszámú szegődmé.ryes alkalmazását tette szükségessé. Ezek sorában első helyen állt az utcahadnagy, mint előfogati biztos, majd a szállásosztó, a csendbiztosok. erdő- és mezőfelügyelő, városi kertgazda, szőlőskertgazda, városszolgák, utcatizedesek, börtönfelügyelő porkoláb.
