Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

Az egyházi számadásokat a tanács vizsgálta felül. Az 1791. április 9-i tanácsülésen kihirdették a püspök rendeletét, hogy ,,a curatorok minden esztendőben curatorságukról számot adjanak, még pedig írásban, a nemes tanáts előtt", a továbbiakban pedig azt határozták, hogy ,,a curator bíró ne legyen, akinek a curatoro-n számot kell venni". Hasonló volt az elszámolás rendje 1792. november 17-én is azzal a hozzátétellel, hogy „a curatorok eskettessenek fel a városházában a nemes város nótáriusa által". Ez a gyakorlat végig érvényesült a XIX. század első felében. Nem egy esetben a lelkipásztor és a magisztrátus között súlyos ellentmondások merültek fel. 1793. március 14-én a tanács annyira felháborodott a lelkipásztor magatartása miatt, hogy kijelentette: „mi papunknak, lelkipásztorunknak nem foguk ismerni és az Isten szolgalatjára egy kalugyert fogunk instálni". Ezek az ellentétek többször politikai okok miatt származtak, mert a papok egy része maga is idegen volt, nem ősi hajdú, még kevésbé öröklött birtokos, s emiatt a birtokpolitikai vitákban inkább a tanács ellen foglalt állást a földet követelők javára. De ellentétek származtak abból is, hogy a paróchusok több esetben a rend fenntartásáról nem gondoskodtak. 1805. március 2-án pl. maga a hadnagy jelentette be a tanácsnak, hogy az orosz paróchiális háznál a szekérállás tönkre ment, a különböző állatok szabadon garázdálkodnak. Az ügy megvizsgálására kiküldött bizottság hasonló tűrhetetlen helyzetről adott számot. Az ilyen paróchusokkal szemben a tanács határozottan lépett fel, mint ahogyant 1837. március 18-án a Kerület figyelmeztetése után azt is elrendelte, hogy a gör. kat. lelkész az egyházi anyakönyvekben Dorog városát ne „Rácz Dorogh névvel" címeztesse, hanem „Hajdú Dorogh nevezettel". Az egyházi szertartások tekintetében 1842. január 8-án a tanács magyar nyelvű misézést kért. A tanácsi igazgatás Dorogon 1841. október 4-én tudomásul vette egy másik egyháznak azt az intézkedését, hogy „A Zsidó Tanács" vezetője Fraenkel Jakab legyen. A tanács jogkörébe tartozott az iskolaügyi igazgatás, amiről Papp György tanulmánya számolt be. Az általános művelődési színvonal emelése érdekében tett tanácsi intézkedések hatékonyságát nem ismerjük. 1839. december 20-án a hadnagy javasolta, hogy „a honban és külföldön is naponként történni szokott események megtudhatására egy a leghathatósabb eszközök közül az újságok szorgalmas olvasása". Javasolta a ,,Jelenkor"-ra való előfizetést. Egy másik vonatkozású engedély akkor született meg, amikor az 1840. február 1-i tanácsülésen a Pesten megalakult „Szobrászatot Pártoló Társaság" javára a tanács gyűjtést engedélyezett. A február 21-i ülésen „a Kerület kebelében keletkezett Olvasó Társaság helybeli részvényeseinek névjegyzékét" mutatta be a hadnagy. A városi bíráskodás szervezete A tanácsi osztályok megszervezése a törvénykezési eljárásnak ha nem is teljes, de bizonyos fokú különválasztását tette lehetővé. A jogszolgáltatás rendje a XVIII. századi hagyományok alapján spontán alakult, de már 1820-tól kezdve elfogadottnak tekinthető az a gyakorlat, hogy a szenátus kebeléből néhány tanácsnpk a sedria állandó tagja lett. A bírói tanács legfeljebb egy-egy éven belül volt azonos, de az új szenátori választások idején a tagság személyi állományának össze-