Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

A testületi szervek A XIX. szd. első felében megmaradt a két korábbi testületi szerv: a Választott Hites Közönség és a Szenátus. A Választott Hites Közönség vagy a nagytanács tagjainak testületi szervezete nem függött össze a tisztújítással. E testület tagjait nem tekintették vezető tisztviselőknek, s habár elvileg a tagok együttesen képviselték volna a városi hatalmat, gyakorlatilag és a személyek kiválasztása során ennek tagjai mégis csak olyanokból kerültek ki, akik nem az előkelő birtokosokhoz, hanem inkább a középbirtokos hajdákhoz tartoztak. Ez teszi érthetővé, hogy a társadalmi felkelések során a magisztrátust ellenző személyeik között a nagytanács képviselői gyakran megtalálhatók. A nagytanács tagjait a tizedek választották. 1791. november 7-én Dorogon a 4 tized mindegyike 6—6 főt választott, akik a Szenátus határozata szerint, ,,ha úgy hozza a dolog magával, a város dolgában a fürmender és városgazda uraimék mellett segítségül tartoznak lenni". A nagytanács tagjainak megválasztása után ugyancsak e közgyűlésnek jegyzőkönyvi határozatképpen „a kommunitásbeli személyeknek szabadválasztások bízattak a nemes tanácsra és a többi szolgálatra való személvek válogatásuk". Ez a határozat a tisztségek megállapításánál és a munkakörök elhatárolásánál jelentőséggel bírt. Különös fontossága volt a századfordulón a nagytanács szervezetében és a tagok választásában bekövetkezett változtatásnak. Nyilvánvaló, hogy a nagytanács valamilyen formája már a XVIII. század fordulójától megvolt. De az is ténv, hogy a hatalom birtoklása szempontjából jelentősége alig volt. Összetételében a gazdagabb, de nem a kiemelkedően gazdag polgári réteg játszotta a szerepet. A tagok elsőízben az utcák javaslatai alapján kerültek a testületbe, később rendszertelenül hívott be már korábban „póttagként" megválasztott személyeket a szenátus, ilyen módon a XVIII. szd. folyamán legföljebb arról lehetett szó, hogy a szenátus a nagytanács kiegészítését kooptálás útján oldotta meg. A tagok hivatali megbízatása nem volt állandó jellegű, hanem csak egy-egy évre szólt. A századfordulón gyökeres változtatásra volt szükség, s ezt maga a szenátus is indokoltnak tartotta^ A nagytanács üléseiről készült korábbi önálló jegyzőkönyveknek eddig Dorogon nem találtuk semmiféle nyomát, viszont a kistanáccsal együtt tartott üléseiről a jegyzőkönyvek megvannak. Később került önálló kötetbe az ún. „köz-; birtokossági jegyzőkönyv", amely végeredményben a legelőhasználattal összefüggő cárgyalások anyagát foglalja magában. A XIX. szd-ban az ilyen természetű tárgyalások a város egészét érintő gazdaságpolitikai kérdésekre is kiterjedtek. Már az 1817. december 18-i kerületi tisztújító bizottság elrendelte, hogy a nagytanács tárgyalásairól önálló jegyzőkönyvet vezessenek; ezzel kívánta biztosítani azt, hogy a gazdasági vagyonfelhasználási határozatok elkülönüljenek mind a bírósági ügyintézéstől, mind a politikainak nevezett közigazgatási ügyektől. A „politikai ügyiratok" fogalma akkor a közigazgatás elvi döntéseit és az operatív munka kisebb jelentőségű intézkedéseit foglalták írásba. A jegyzőkönyvek ugyanerre vonatkoztak a testületen belül. A szenátus sokáig azon az állásponton volt, hogy a politikainak nevezett ügyek az élet egyetlen jelenségétől sem tekinthetnek el, ezért „az eddig volt, s más nemes hajdúvár°sokban is fennálló szokás szerint a komrumunitás gyűlése határozásai is a határozatok politikai jegyzőkönyvébe Írattassanak". Ennek megfelelően az 1816. február 4. — 1817.