Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
III. Politikai szervezet
vábbítását kezdettől fogva szigorúan megkövetelték s 1708. november 12-én arról intézkedtek, hogy 12 fr. büntetést érdemel az, aki „mind a currenseknek s mind mais missiliseknck folytatásában magát negligenter viselvén comperiáitatik". Általánois jelenségként tapasztalható volt az, hogy a tanácstagok a tisztviselői összeférhetetlenség megítélésénél figyelmen kívül hagyták a rokonsági kapcsolatokat. Egy-egy városban a nagytanács tagjai néha felfigyeltek az ilyen jelenségekre, de inkább csak a század második felében, amikor már élesebbé vált az osztályharc a különböző rétegek között. 1747-ben a kerületi gyűlésen a nánásiak arról panaszkodtak, hogy a városi és kerületi tisztviselők egyaránt közeli rokonságban állnak egymással. S ugyanez volt a helyzet Dorogon, ahol emiatt szintén több ízben panasz merült fel. A tisztségviselők hivatali munkaköre A magisztrátus hivatali felépítésében — mint már említettük — a főhadnagy áll az élen. Ez az elnevezés akkor vált általánossá, amikor a kapitányi tisztség már a Kerület élén álló személyt jelezte. Ez nem azonnal következett be, hanem általában a XVII. század harmadik negyedétől. A hadnagy latin változata, „ductor" vagy „ductor primarius" címen már korábbi eredetű volt. Az elnevezésben is kifejezésre jut a hivatali szervezet kialakulásának, a katonai igazgatás átalakulásának több jele A XVII. század folyamán a város kapitánya elsőfokú bírói joghatóság volt, s ezt a jogkört a polgári átalakulással együtt a hadnagy is átvette, mint a tanács mindenkori elnöke. A város gazdaságát, a kishaszonvételi szerződéseket illetően csak a főesküdttel együtt járhatott el, s a szerződéseken mindkettőjük neve szerepelt. Véleményünk szerint a hadnagy képviselete a magisztrátust s a szenátust, míg a főesküdt a Választott Hites Közönséget. 1666-ban Penks Száva volt még Dorog kapitánya, de már 1669-től a város élén álló személyt hadnagynak nevezték. Érdekes, hogy Szoboszlón 1680-tól kezdve a hadnagy név helyett a bíró lett általánossá, s ez meg is maradt a Hajdú Kerület megalakulásáig. 3 ' A hadnagy személye évenként változott. A hadnagyra személy szerint éppen úgy vonatkozott a tanács egészét érintő jogvédelem, mint bármelyik tanácstagra. 1772-ben Farkas János és Gyúró János „a nemes város népe előtt" becsmérelték a hadnagyot, s ezért botbüntetéssel fenyítették őket. A magisztrátus második főembere a főesküdt volt. Az elnevezés eredete a nagytanács első emberére, az esküdtek vezetőjére utal még abból az időből, amikor a nagy tanácsi tagok választása rendszertelen volt. A Választott Hites Közönség testületének megszilárdulásával az első esküdt a „nép", az utcák küldötteinek nagytanácsi elnökévé lett s ettől az időtől kezdve neve megváltozott: népszószóló — népszónok — néptribun — formender változatokban szerepelt. Tisztségét a tisztújító közgyűlésen töltötték be. Amíg a hadnagy a várospolitika egészéért volt felelős és a tanács elnökeként minden vonatkozásban utasító joga volt, valamint a külső szervekkel szemben politikai és közigazgatási téren egyaránt képviselte a tanácsot, addig a főesküdt elsősorban a gazdászat-közigazgatási ügyeket intézte, és szavazati joggal bíró tagja volt a szenátusnak is. Részletesebben a Hajdú Kerület által 1784-ben kiadott utasítás szabályozta munkakörét, amely sok tekintetben azonos a debreceni néptribun hatáskörével. Az utasítás
