Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
III. Politikai szervezet
olyan értelemben érvényesült, hogy a birtokosok az utcák sorából szervezett „tizedekben" kijelölték a maguk delegátusait s ezek képviselték a ,,nép szavát". Közvetlen személyi választás, minden egyes lakosra kiterjedő aktív részvétel nehezen lett volna megoldható a szűk városházi udvaron, ahol a választás történt. Ugy érezzük, hogy ennek a kérdésnek eldöntése még további kutatást kíván s ezért álláspontunkat magunk is feltevésnek tartjuk. Nincs ugyanis egyetlen_ jogszabályban sem kimondva, de a választások lebonyolítása a XVII. században csakis a korábbi falugyűlés utódjaként tekinthető lakossággyűlésen történt. De a lakosság maga a birtokosok képviselete lehetett. Dorognak egy 1741. május 6-i határozata arra mutat, hogy ,,a nemes város közönséges lakosaitul restauratoria celebráltatott". E gyűlésen választották meg hadnaggyá Tóth Fülöpöt, főoküdtté Gyapjas Jánost, tanácsosokká (szenátorokká) pedig az alábbiakat: Moldány István, Anó Péter, Iszály János, Massár János, Lakatos János, Pap István, Pctzkó János, Balogh János, Jeles Miklós, Irhó Demeter, Karakas Mihály, Iszaly Miklós. Ugyanez a választási rend érvényesült a későbbi években is, többek között 1752. december 7-én, amikor hasonlóképpen a „nemes város közönséges lakosainak megegyező suffragiuma által" választatott hadnaggyá Illyés Szabó János, főesküdtté Szuporán Demeter, új tanácsossá Gyapjas János, Lakatos János, Seres Mihály, míg a többi tanácsbéli esküdt valószínűleg visszamaradt tisztségében. Egyidejűleg nótáriussá Újvárosi Andrást választották meg. A Kerület 1763. április 29-én elrendelte és Dorog tanácsa április 30-án kihirdette, hogy a városi polgároknak (oppidanus) szabad legyen bármilyen kerületi tisztségre alkalmas személyeket jelölni és azok közül bárkit megválasztani. Ez a rendelkezés tehát a kerületi főkapitány személyénél a városok számára a jelölés jogát tartotta fenn. Ugyanakkor előírta azt is, hogy „minden városnak egy hadnagya és 12 ülnöke lehet, akiket a Választott Hites Közönség szavazatával kell megválasztani; ezek hivatottak a városban felmerülő ügyek megítélésére és tőlük a kerületi kapitányhoz van fellebbezéshez joguk, onnét pedig a Királyi Táblához". A rendelet a továbbiakban kimondotta, hogy gazdasági és politikai ügyekben az egyes városok a helytartótanács alá tartoznak, büntetőügyekben a kerületi főkapitány intézkedik, harmincad-mentesség tekintetében egyedi kiváltságra van szükség. A rendelkezés arról is intézkedett, hogy a városi pecsétet az uralkodó állapítja meg. Talán ez az első olyan jogszabályi intézkedés, amely a városok szervezetének döntő körvonalait meghatározta, de korántsem tért ki a szervezetből adódó tisztségek természetére és megoszlására. A választások évenként zajlottak le a városokban, míg a főkapitányi megbízatás életfogytiglan tartott. A választások során a szenátus nem minden tagját kellett újra választani, hanem egyes helyekre maga a szenátus a Hites Közönség sorából meghívott valakit, tehát a szenátus kiegészítése kooptálás útján történt. A későbbi évek adatai alapján méginkább igazolódik az a már említett feltevés, hogy csak a polgárjogú személyeknek volt választójoguk. 1781-ben, majd 1782-ben a Hajdú Kerület oly értelmű határozatot hozott s ezt Dorog is megvalósította, hogy a beköltözött lakosoktól el kell venni minden földet; továbbmenően azt is elrendelte, hogy „nemcsak a birtokból zárassanak ki, hanem a hadnagy választásába való befolyásból is"; a jobbágyjövevények pedig visszaadandók a földesúrnak.
