Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

Bizonyos vallási ellentétek is hozzájárultak a társadalmi ellentmondásokból eredő feszültségek fokozódásához. Az ellenreformáció szele Dorogot is megcsapta, főiként Bacsinszky plebánossága idején, aki még gazdasági vonatkozásban is — mint láttuk — éberen őrködött a görögkatolikusok kiváltságai fölött. A tanács 1747. december 7-én az egyház részére juttatandó javakról külön szerződést kötött a görögkatolikus egyházzal. Ebben a szerződésben haszonbérlet is szerepelt. Más esetben, mint 1763. április 12-én a Kerület közgyűlése megállapította, Bacsinszky András „aposztázia miatt panaszkodott", és büntetést kért mindazokra, akik megítélése szerint üldözték a katolikus híveket. A nagyrészt protestáns kerület tisztségviselői ez ellen a vád ellen tiltakoztak. Egyébként a vallási és az egyházak közötti békére a tanács éberen vigyázott. 1732-ben szabályozta az istentisztelet rendjét, megállapítva ,,a rácz és oláh nyelven valóknak templomban való szolgálatoknak rendinek"; e szabályozás arra is kitért, hogy „vasárnap és ünnepnapokon melyik pap szolgáljon és mikor."

30 1771. november 23-án Jeles Demetert 30 pálcaütésre büntette a tanács, mert Farkas Jánossal való vitája közben kijelentette, hogy „ha kell pap, hozzatok magatoknak". A büntetést azzal indokolták, hogy „nagyon szakadásra czélozó szavait másoknak rettentő példájára" kell megtiltani. A tanács határozata még azt is megjegyezte, hogy „ezideig közöttünk semmi szakadás nem volt, hogy ez oláh, amaz orosz légyen". Jeles egyébként görögkeleti volt. Fokozta a büntetés jelentőségét az az 1774. március 30-án kiadott határozat is, amely előírta: valaki és akárki gyűlölségre célozó szót találna szólni, személyválogatás nélkül pálcázással fog büntettettni. Ezek a körülmények, s ilyen természetű gazdasági, vallási, társadalmi ellentmondások lendültek át néha olyan természetű ellentétbe, amelyek már az osztály harcnak határozott jelenlétére mutatnak. Ez az osztályharc korábbam is több irányú szociális mozgalomban jutott kifejezésre. Okai között szerepet játszott a földközösség felbomlása, arai miatt a zsellérek és jövevények a határ közös használatából egyre kevesebb részt kaptak, de szerepet játszott a városi társadalom átrétegeződése is.

31 A küzdelmek vezetői az 1750-es években Hadházon K. Szabó János, Dorogon Dugó Kovács János, Nánáson Reszegi András, Virágh Kola István és mások voltak, akik megvilágították az osztályelnyomást a zsellérsorba süllyedt őshajdúk és a bdköltözöttek, a telkes gazdák és a telek nélküliek között. 1782ben Böszörmény, Nánás és Hadház városokban lázadás tört ki, amelyek nyomán a tanácstagokat kiüldözték, és új tanácstagokat kívántak választani. De legnagyobb jelentőségre a Szálkai István böszörményi és Komjáthy Gábor nánási lakosok által irányított mozgalmaik vezettek, amelyeknek hatása Dorogon is érvényesült. A városi igazgatás szervezete Említés történt már arról, hogy a XVII. sz-ban a hajdúvárosokat a főkapitány a katonai szervezet maradványaként kialakult rendben fogta össze. A városok önkormányzati életének kifejlődése a zárt hajdútelepülések egészének érdekét biztosító centrális törekvésekkel párhuzamosan, a Kerület megszervezésével egyidejűleg történt. A hajdúvárosok igazgatási rendje a XVII. században a szabad paraszti közösség önkormányzati formáját alakította ki, s ebben a vonatkozásban akkor megfelelőnek bizonyult.