Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

tartoztak, akik „a normális reguláció alá tartoznak, míg a III. csoportba azokat sorozták be, akik „vagabundusok. egyik faluról a másikra járó cigányok", akiket mindenkor vissza kell toloncoltatni „ad locum domicilii". Mindezekből következik, hogy az I. osztályba tartozó cigányok már mesterséget űztek, vagy muzsikusokként éltek, illetve mezőgazdasági munkát végeztek, tehát megtelepedett személyeknek tekintették őket annak ellenére, hogy idegenek voltak. A Kerület és maga a helyi tanács — mint már említettük — támogatta a háziipart. 1776. február 28-án a Kerület kezdeményezésére a város elfogadta, hogy „minden nemes városok fűzfákat ültettessenek és azoknak gondviselője légyen" maga a város. A dorogi tanács ezen túlmenően 1782. december 3-án „a fűzfáknak plántálása" felől adott ki utasítást. A kosárfonás Dorog háziipari tevékenységéhez tartozott, és az itteni lakosak látták cl Debrecen szükségletét is fűzfakosarakból. Debrecen hatása Dorogra gazdasági vonatkozásban és főként kereskedelmi téren már a XVII. szd-ban érvényesült. Ez kifejezésre jutott mind az igazgatási tisztviselők elnevezésében, mind pedig a piacok szervezésében. A debreceni ipartermékek dorogi vásárlását az is indokolta, hogy a belső ipar általában szűkös volt, és főként nem a közszükségleti cikkek termelését ölelte fel, hanem inkább építészetre, kovácsmesterségre és hasonlókra terjedt ki. A kereskedelmet ilyen vonatkozásban debreceni kereskedők bonyolították le, vagy azok mellett az 1690-es évektől kezdődően a görögök, akiknek dorogi és más hajdúvárosbeli jelenléte ezekben az évtizedekben általában kimutatható. Dorogon különösképpen segítette a görögök tevékenységét a lakossággal való vallási azonosságuk. Dorognak tehát Debrecennel, Kassával és más városokkal való kereskedelmi kapcsolata kétséget kizáróan megállapítható. 1714-ben a tokaji vásárra a tanács a pálinka miatt küldött ki egyes személyeket, megbízva őket azzal, hogy Kassára is menjenek át. 1726-ban Egerrel folytatott kereskedelmet „aprólékos portékákkal", amikor egy Szimó nevű dorogi rác bonyolította le az üzletet. A tanács a kereskedelmet támogatta, de megkövetelte, hogy az áruját mindenki bejelentse. 1711. november 8-án azt rendelte el, hogy „senkinek az maga házánál életért almát, káposztát, diót, semmiféle aprólékot nem szabad árulni, ha pedig pénzért akarná árulni, ... a piacra vigye". Mindezen túlmenően a XVIII. szd. végén fellendülő gabonakereskedelembe a város közületi minőségben is bekapcsolódott. 1791. július 3-án 2 vasvári kereskedőnek 500 köböl gabonát adott el, amikor eladóként „a város népe" szerepelt. A tanács kötelezte magát, hogy az árut 3 hét alatt előteremti. A köböl a helyi ún. „dorogi köböl" egységével volt azonos, amelynek nagysága ismeretlen. A Mária Terézia által elrendelt selyemtenyésztésbe Dorog is igyekezett bekapcsolódni a selyemgubók gondozásával. Egyelőre csak annyit tudunk az 1783. december 4-i jegyzőkönyvből, hogy „minden háznál 2—2 eperfa" ültetését kívánta a tanács. A városi tanács kézben tartotta a királyi kisebb haszonvételek irányítását, jövedelmeinek elszámolását. 1751-ben a nagytanács képviselőjének a kishaszenvételi szerződések árverésekor jelen kellett lennie a szenátus által nyert beosztás alapján. Együttesen 21 személy kiküldése vált szükségessé a bérletek feltételeinek megállapításakor az új szerződéskötés évében, ami jellemzi a kishas átvételek körét.