Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
III. Politikai szervezet
Szabolcs megye 1613. évi országgyűlési előterjesztése a hajdútelepek között több községet felsorolt, de azok között Dorog még mindig nem szerepelt. A hajdúvárosokról Szabolcs vármegyének az volt a véleménye, hogy lakosait jobbágyi szolgáltatásra kell kötelezni. II. Mátyás 1613. április 1-én kiadott kiváltságlevele azonban figyelmen kívül hagyta Szabolcs megye óhaját, cs megerősítette Szoboszló, Nánás, Hadház, Vámospércs, Polgár birtokában a király fennhatósága alatt a hajdúk korábbi szabadságjogát. Ez a kiváltságlevél sem tett említést Dorogról, mint hajdúvárosról. A Forgách Zsigmond által 1613. június 4-én kiadott oklevél a vámospórcsi kapitányok részére megállapított utasítás formájában elrendelte a városban élő hajdúk 'számbavételét, az odatelepedett jobbágyok visszaküldését a földesúrhoz, a lázadó hajdúk megbüntetését és egyben azt, hogy a városi szervezet élén a kapitány álljon, akinek 12 „főlegény" nyújtson segítséget az ítélethozatalban. Ez a rendelkezés egyébként a hajdúvárosok jogéletét és belső szervezetét elsőízben feltüntető közokiratnak tekinthető. Az eddigiekből latható volt, hogy az 1606. és 1616. évek között alakult hajdúvárosok sorában Dorog a kiváltságolt telepesek otthonaként nem szerepelt, holott korábban itt elég nagyszámú lakosság élt. A hajdúvárosokra általában az volt a jellemző, hogy palánk, sánc, sövény vagy árok vette őket körül. A belsőváros utcahálózatát kertövezet ölelte át, amelyen kívül helyezkedtt cl a belső legelő, s ezt a szőlőskert követte, hogy a továbbiakban a nyilas földeknek, illetve szálásföldeknek adion helyet. Mindezek között nagyobb területű rét és kaszáló húzódott, de az igazi rétterületet a nyilasföldeken túl alakították ki, s ezt a külső legelők határolták, melyeken túl már csak a bérletek formájában hasznosított puszták voltaik. A földterületből akár. szántót, akár kertet csak a kapitány és az esküdtek tudtával lehetett foglalni, amint azt Polgár község 1643. évi statútuma rögzítette. Egyébként ez a határozat zsinórmértékül szolgált a külső kerítések körüli javak hasznosításának módjára és jogcímére minden hajdúvárosban. Dorog tényleges megtelepítése Már az előző sorokban szó volt arról, hogy Dorog kiváltságai később érvényesültek, mint más hajdúvárosoké. A fejlődés azonban nem állt meg s a XVIII. sz. végén Vályi megállapította, hogy Dorog „népes hajdúváros ... ; más szép javaihoz képest első osztály-béli". 7 A település birtokjogilag a tokaji uradalomhoz tartozott, amely az 1606. évi bécsi béke után Thurzó György tulajdonába került. A korábbi birtokjogi helyzethez alkalmazkodva adományozta Dorogot 1616. július 4-én Thurzó György nádor ,,a Dely Száva vezérlete és kapitánysága alatt álló vitéz és serény katonák" részérc. 8 Az adománylevél szövege kettős következtetésre ad. lehetőséget. Mindenekelőtt abból kell kiindulnunk, hogy Dorog pusztahelynek minősített településként Thurzó György nádornak magántulajdona volt. Az oklevél szövegezése ténylegesen azt juttatja kifejezésre, hogy azelőtt hajdúk éltek Dorogon. Az oklevél szövege szószerint ezt így világította meg: „Dorog pusztabirtokunkat, amelynek használata után bizonyos hajdúk az előtt is meghatározott adót szoktak számunkra fizetni". Dely Szávának és vitézeinek adományozzuk. Ezzel az oklevél elismerte, hogy az adott időpontot megelőzően korábbi adományozás alapján e földön hajdúk éltek. Feltehető, hogy az oklevél Bocskai István adományára utal. A Thurzó féle adománylevél a telepesek katonai kötelezettségéről is szólt.
