Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

Hajdúdorogon a görögkatolikus egyház hosszú évszázadokon át kézben tartotta a művelődés-politika irányítását. A doirogi hajdúk 250 éven át küzdöttek vallásukért, az ún. liturgikus mozgalomért, melyet már 1693-ban megkezdték. Ennek célja a magyar nyelv oltári nyelvvé tétele volt. Bár semmi eredményt nem értek el, tovább harcoltak. 1819ben eljutottak odáig, hogy a két paróchiából, vagyis helyesebben a két lelkészetből egy lett. Sajnos azonban az oltári nyelvük továbbra sem a magyar, hanem a rutén lett. Ez ellen a dorogi hajdúk és más lakosok tovább tiltakoztak. Mivel a tiltakozásuk semmit sem eredményezett, a nemes város tanácsa, illetve képviselő testülete 1863. május 20-án tartott ülésén ugyancsak állást foglalt a magyar nyelv használatának liturgikus gyakorlása mellett és 1866-ban memorandumot terjesztettek I. Ferenc József király és császár elé.-''' Mivel ez sem járt eredménnyel, két év múlva — az időközben hozzájuk csatlakozókkal együtt — 1868. április 16-án városunkban országos gör. kat. nagygyűlést tartottak, amelyen 52 egyházközségből, 31 pap és 220 polgári képviselő jelent meg. A nagygyűlés a nemzeti egyház álláspontjára helyezkedett, s elhatározta a magyar nyelvű liturgiális gyakorlatot. Itt hangzott el először hazánkban magyar nyelvű mise, melyekhez később 80—90 egyházközség is csatlakozott és határozatilag egy külön új magyarajkú gör. kat. egyházmegye létesítése mellett foglalt állást. A nagygyűlés képviselői határozatuk alapján fordultak felirattal az országgyűléshez, amihez 1868. május 6-án a város képviselőtestülete is csatlakozott, hogy a gör. kat. magyarságnak a magyarnyelvű liturgiát és a magyar nyelvű gör. kat. püspökséget engedélyezzék. A feliratot átadó küldöttség vezetője Sillye Gábor református vallású hajdúböszörményi kapitány lett. A fellépést nem követte eredmény, de egyelőre sikerült egy külön püspöki külhelynökséget kieszközölni, amit az akkori Vallás és Közoktatásügyi Miniszter 25890. sz. rendeletével 1873. szeptember hó 20-án létesített. A küzdelem tovább folyt, ismét felterjesztéssel éltek a felsőbb fórumokhoz, ami újra eredménytelen lett. Kéréssel fordultak a megy és-püspökhöz, az ország hercegprímásához, a kormányelnökhöz, a Vallás és Közoktatásügyi Miniszterhez é* a képviselőház elnökéhez. Magyar nyelvű, misét mondtak a budapesti egyetemi templomban, de nem lett most sem eredmény, mert 1896 őszén a Vatikán megtiltotta a magyarnyelvű liturgikus szerkönyvek használatát.

26 A magyar nyelv liturgikus használatának betiltása miatt zarándoklatot szerveztek az akkori XIII. Leó pápához Rómába, hogy tőle kérjék a végleges rendezést. XIII. Leó pápa 1900. március 9-én fogadta a zarándokokat és ígéretet tett, hogy a kérelmet megfontolás tárgyává teszi, de ez is csak ígéret maradt. Végül a hercegprímás és különböző állami főhatóságok közbenjárására I. Ferenc József király a római Szít. Szék jóváhagyásával megalapította a hajdúdorogi gör. kat. szertartású magyar katholikus egyházmegyét, melyet 1912. június 8-án X. Pius pápa (Christifidclis graeci) kezdetű bullájával törvényesített. A hosszú ideig tartó, sok fáradtsággal járó küzdelem ezzel végre befejeződött. A hajdúdorogi róm. kat. egyház szervezése már az 1850-cs évek elején megkezdődött. Az önálló róm. kat. egyház 1857—ben létesült. 1858-ban Bartakovics Béla egri érsek a saját költségén építette fel a ma is meglevő templomot. A templom építése 1859-ben nyert befejezést, de több ízben renoválták és bővítették. Az 1936-os legutolsó renoválása alkalmával Nóvák Géza plébános a saját költségén a tornyot 24 méter magasra emeltette. Az egyház már 1870-ben egy- tantermes, egy tanerős iskolát szervezett, amelyben a mindenkori kántor tanított. Igen jelentős segítség volt ez abban az időben a község számára, mert bizonyos mórtékig tehermentesítette az amúgy is túlzsúfolt