Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

új év után kapott 4 frt — kr új év után isrnét 2 frt 15 kr ismét — frt 20 kr A csizmát megvettem Összeg 25 frt 05 kr De több hasonló esetre található még példa.

10 Az 1920-as évek második felétől az éves cselédek bérc 14 q szemes termény (10 q rozs, 4 q búza), 20 kg só, 25 kg szalonna, 1600 D-öl föld 12 pengő készpénz volt, s ezért látástól vakulásig kellett dolgozni. Az 1935-ös termelési év utáni helyzetről írják a főispánhoz szóló bizalmas jelentésben: „Hajdúdorogon a munkásság már a nyár és ősz folyamán sem keresett annyit, mint rendcsen, ezért csaknem minden munkáscsalád éhezik és nyomorog . . . Erre való tekintettel is fontos volna a munkásság mielőbbi megsegítése. A kubikus munkásság, ezen politikailag legveszedelmesebb népelem részére külön földmunkára volna szükség'."

1 A mezőgazdaságban kialakult bérviszonyok után érdemes megvizsgálnunk a helvi ipari bérviszonyokat is. Jellemzőként említenénk az aránylag legjobban megfizetett munkahelyek egyikét, a malmot ahol 1927-ben heti bérként egy géplakatos segéd dolgozónak napi 12—14 órai munkáért 12 pengőt fizettek (7 munkanapra!). 1936-ban (ekkorra már bizonyos béremelkedés következett be) az ács és kőműves iparban a következő béreket fizették: 1. Ácsoknak és kőműveseknek a felszabadulástól számított 2 éven belül 38 fillér/óra 2. Ácsoknak és kőműveseknek a felszabadítástól számított 2 év után 42 fillér/óra 3. Férfi napszámosoknak 22 fillér/óra 4. Nőknek és 16 éven aluli fiatalkorúaknak 18 fillér/óra Hogy ekkor mi volt egy napi kereset vásárlóértéke megállapítható, ha néhány élelmiszer stb. adatával összehasonlítjuk. Pl. 1 kg kenyér 25—32 fillér, 1 kg hús 1 pengő, 1 kg liszt 40 fillér, 1 egyszobás lakás évi bére 60 pengő.

11 A tanoncszerződésekből ennél sokkal tarkább kép tárul elénk. Az ácsoknál (1909) napibért fizettek a tanoncnak már az első évben is. (1 korona 40 fillért.) A második évben 1,6 koronát, a harmadik évben napi 2 koronát fizettek.

12 Az asztalosoknál havi bért fizettek.

1:1 A csizmadiák legtöbbször a tanonc élelmezését és lakással való ellátását vállalták.

14 Még 1920-ban is kötnek olyan szerződést a cipésziparban: „mindenféle költség a szülőé, csupán lábbelit a mester adja és a szerződött két évben hat-hat heti időt enged a mester tanulójának szülei kisegítésére aratás és kapálásra". A tanoncszerződések sokszínűsége nemcsak a szakma „jóságától", vagy időpontbeti differenciájából adódott, de a szerződő mester tekintélyétől, anyagi helyzetétől, valamint a tanonc családi körülményeitől is. Az ismert szerződésekből az is tükröződik, hogy a mesterek — kivált a szabó, cipész, csizmadia — igyekeztek a készpénzfizetés elől elzárkózni, s az élelmezés és ruházás gondját is a szülőre hárítani, s csak legfeljebb szabadítási cipőt, ruhát ígértek szerződéseikben. A szerződések között vannak olyanok is, amelyek felbontás esetére a mester kártérítési jogigényét biztosítják. Pl. „ . . . minden ok nélküli eltávozási, illetőleg munkaelhagyási napért egy hetet köteles a tanonc nála a fel szabadítási idő után eltölteni".

15