Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században
A kapitalizmus korában elő hajdúdorogi dolgozók helyzetét alapvetően az határozta meg, hogy a településen nagyarányú volt a viszonylagos túlnépesedés. Eredt ez elsősorban a mezőgazdaságban kialakult tulajdon-arányból. Nevezetesen a XIX. sz. közepe után a mezőgazdaságon belül döntő jelentősége az állattenyésztésnek volt. A község lakosságának 35° o-a azonban ilyen tulajdonnal egyáltalán nem rendelkezett. A század utolsó negyedétől pedig, amikor a földműveié; lett a mezőgazdaság súlyponti szektora, a földtulajdonviszonyok alakultak úgy, h gv 1020 család — ez az összbirtokosság 70,33%-ának, az összlakosság közel 65%ának felelt meg — törpebirtokos, azaz 1—5 hold közötti földterülettel rendelkezett csak. (1881-es adat.) Nyilvánvaló, hogy ez a birtoknagyság egyetlen család megélhetését sem biztosíthatta. Az ezt követő jó félévszázad alatt Dorogon alapvető vonás maradt a teljes földnélküliek, vagy csak törpebirtokkal rendelkezők nagy száma. így 1935-ben — a félévszázadon keresztül folyó teleikosztódás következtében — az agrárproletárok és a törpebirtokosok arányszáma az összbirtokosságon belül már 73,3%-ra emelkedik. Ekkor az 1808 öt holdon aluli birtokkal rendelkező családnak együttesen 2079 hold, családonkénti átlagban: 1,1 hold birtoka van. Ezek a szomorú számadatok döntően hatottak a település arculatára, mert Dorog lakosságának négyötöde (79,4%-a) mezőgazdasági foglalkoztatottsága volt. Ugyanakkor a határnak 30-35%-át elfoglaló nagybirtok nem adott ennyi munkáskéznek elegendő kereseti lehetőséget. A tulajdonviszonyokon túlmenően — ami pedig a legdöntőbb volt —• maga a 17959 kat. holdnyi dorogi határ sem volt képes a lakosságot a gazdálkodásnak ezen a fokán ellátni. Ugyanis a határ egy része szikes, más része nádas volt, s az úgynevezett „vízjárásos" években 2500—3000 hold is víz alá került. (Főképpen a Ló-kert és a Gát határrészek). A belvizeik annak a határnak egyhatodát tették gyakran terméketlenné, amelyből egy dorogi lakosra amúgyis csak 1,5 kat. hold jutott volna. 1 A megélhetési problémákon valamit enyhített, de a kérdést nem oldotta meg teljsen a harmados, negyedes föld, a feles szántó kisbérlett rendszer. S hogy a proletárrá válás fokozódott, egyre nagyobb területekre lett volna szükség, amit legalább bérletbe vehettek volna a nincstelenek. (A századfordulón a földnélküliek száma: 117 család, 1941-ben: 317 család. Ez 40 év alatt 2,1-szeres növekedés!) A gazdák a kapásnövényekkel bevetett földeket harmadába, negyedébe adták bérbe, (ha a sorközt ekekapával meghúzatták, akkor adták negyedébe) de
