Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
I. A község településtörténete a hajdúkiváltság előtt
Hajdúdorog egykori határát vadvizek, erdők, kisebb nagyobb áradáskor is szárazon maradó hátságok borították. Óriási volt a halgazdagság, az erdőkben apró vadak éltek. így a táj alkalmas volt arra, hogy megtelepedjék az ember, hiszen az élet elemi feltételei adottak voltak számára. Hajdúdorog és környéke, Nánás, Böszörmény határa még a kőkorszak elején benépesült. A megzabolázatlan vizek által nem veszélyeztetett területeken letelepedtek korai elődeink. Házakat építettek —• először teljesen, vagy félig földbevájt putrikat, később felmenő falú erős fagerendázattal szerkesztett nagycsaládi, majd később kisebb, de ugyanilyen felépítésű házakat. Régész nyelven szólva telepeket hoztak létre. Házaik mellett szabad tűzhelyeiken főztek, a húsok egy részét sütötték, azokban az edényekben, amelyeket a fazekasaik készítettek. Telepeiket később elhagyták, vagy azért, mert a környezet változásával nem volt biztosított számukra tovább az élet a területen, vagy azért, mert egy újabb, erősebb népcsoport fegyverrel szorította ki addigi helvükről. Az edények minden népcsoportra jellemzőek, a forma s a díszítő motívum következetesen ismétlődik. Ennek alapján el tudiuk különíteni az egyes csoportokat. Az elhagyott, majd hosszabb-rövidebb idő után újratelepült területeken felhalmozódott s egymásra rétegződött mindaz a hulladéktömeg, amely az emberi településeket kíséri. A lerombolt, leégett házakat benőtte a fű. Por, homok rétegződött rá vastagon. Évezredek múlva kultúrtájjá vált Dorog környéke is, feltörték a földeket. Szántáskor hol itt, hol ott az eke nyomán edénydarabok, néha egész edények, csont és fémeszközök kerültek felszínre. Ezek szórványosan előkerülő tárgyrak, melyet szántó-vető, határjáró emberek hoztak be a múzeumokba, a régészek számára beszédes tanúi a letűnt korok életének. A tárgyi emlókanyag alapján tudjuk megrajzolni az egyes kultúrák hordozóinak társadalmi rendjét. Hajdúdorog határából származó legkorábbi emlék egy rézbalta. 1 Ez bizonyítja, hogy a dorogi határban i. e. 2300—2000 közötti időben fémművességet ismerő, eszközöket készítő ember élt (bodrogkeresztúri kultúra). A Dorogtól nem messze fekvő Polgáron, a polgár-basatanyai lelőhelyen feltárt temető 156 sírjának tudományos feldolgozása 2 után megállapították, hogy a temetőt 250—300 évig használták. ,! E nép tehát igen hosszú ideig élt egy helyen. Nem valószínűtlen, hogy a dorogi határból származó rézkori eszköz e népesség egyik készítménye. A rézkort követő bronzkor (i. e. 1900—900) népessége hagyta hátra emlékeit a hajdúdorogi tanyai iskola helyén. Az innen származó leleteket 1933-ban Vedres