Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

sokban való tömörülésre. Így jobban tudtak védekezni a kóborló, fosztogató katonákkal szemben és a szegénylegények garázdálkodásai ellen.

52 A közelebb lakó hajdúdorogiak naponta, a távolabb lakók hetente jártak ki a községből földjük művelésére.

03 Földjeik legtöbb esetben a határ különböző részein, sokszor egymástól 10—12 km-re voltak, a görögkúti, kilinkúti, szállásföldi, gyúlási gáti, kölesföldi, vidi, vagy zajgatói járásokban, mind a várostól, vagy községtől, mind egymástól több órai járásra. Nagyon nehéz volt az eredményes gazdálkodás, mert sok időt elvett a sokszor ökörfogattal történő közlekedés. így gyakran ideiglenes szállást vagy szélfogót vittek magukkal és a munka végeztéig ennek enyhelyében húzták meg magukat, de így is adódtak panaszra okot adó esetek.

54 1867-ben „B. Simon Mihály panaszolja, hogy két fia a héten a száliásföldben szántott, míg a földről itatni mentek, az alatt Farkas Péter, ki szinte ott szántott tarisznyájukat, benne volt egy hétre való eleséggel ellopta, midőn ezt Farkas Pétertől kérdezték, az ta gadta, azonban másnap rajta kapták, midőn éppen Farkas Péter cselédjeivel együti az ő elcségükből ettek, kéri azért ezen tolvajságért megbüntetni." A termésben állatok által okozott kár miatt egyre gyakoribb lett a használt földterület körülárkolása.

05 „Nánási lakos Popovics Gábor jelenti, hogy dorogi határban a szállás-földbeli birtokát felárkoltatni szándékozik, hogy későbben a földszomszédjával kellemetlensége ne legyen." Ez annak a biztos jele, hogy némelyek már a tagosítás előtt ki akarták vonni földjüket a nyomáskényszer alól. Előfordult, hogy az ilyen árkolási munkálatok az egyes földterületek között a közlekedést lehetetlenné tették és másoknak földjük megközelítését veszélyeztették, mert nem hagyták meg a szolgalmi jogot.

50 Tagosítás Sok tekintetben megkönnyítette a hajdúdorogi parasztság életé az 1856-ban kezdeményezett tagosítási rendelkezés;'

7 mely véglegesen csak 1892. telén zárult le és az eddig a határ különböző részein használt földeket egy darabban mérték ki a tulajdonosoknak. „Ezen túl csak egy út porát, vagy sarát kellett taposniuk".

58 Az egyes tagba került földek és a már biztonságosabb élet indította el a tanyavilág kialakulását, ahogy erre még idősebb hajdúdorogi, korábban tanyai lakosok emlékeznek.

59 Az egy tagban levő földeken jelentek meg az első ideiglenes építmények, melyek már a tanyák előfutárai, amint jól lemérhetjük a későbbi alakulás során. A tagosítást megelőzően is lehetett találni bizonyos építményeket, melyeknek „elhurcolására" határidőt tűztek ki.

60 Ez volt az eset pl. Rósenfeld Mór hajdúdorogi lakos, mint Hajdúdorog város tagos birtokának haszonbérlője ós Sütő János ottani lakos esetében is. A gazdálkodás módjának jobb kialakítását és a tagosítás mielőbbi megoldását a Debrecen-tiszalöki gőzvasút építése és a Hajdúdorogon átvezetni javasolt tiszacsegei lóvasút megépítésének terve is sürgette. Ettől várták a gazdálkodás lehetőségeinek jobb kihasználását és a kereskedelem fellendítését.

61 Közben a tagosítás előkészítése érdekében az 1869-ben folyó „telekzeti. felmérésre" vonatkozóan nyilatkozat született:

02 „Minthogy e városnak egész lakossága tiszta ajkú magyar, tehát a történendő telekzeti felmérési munkákat magyar nyelvel elkészíttetni kívánjuk. . ." jelzi már a sokrétűen összetevődő lakosság teljes etnikai átalakulását.

63