Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

kínálgatták saját munkaerejüket — az idegen munkások Hajdúdorogon való jelentkezéséhez hasonlóan —, sőt olyanok is akadtak, akik aratásra Ausztriába szegődtek (1938-ban 20 aratópár).

90 Az otthon maradók, hogy nehéz helyzetükön javítsanak különféle javaslatokkal álltak elő. 1912. okt. 11-én Táncsu György és társai beadványukban, mivel „községünkben igen sok munkás ember van olyan, akinek jó formán semmi munkája nincs, tizedenként 8, vagyis 32 éjjeliőr állás" szervezését ajánlják. (Nov.-márc.-ra 16 ilyen állást szerveznék).

91 1924. márc. 27-én Orosz Antal és társai, hajdúdorogi munkások „kérik a képviselő testületet, hogy hasson oda, miszerint az 1924. évben úgy az aratás mint kapálási munkálatok a határban tisztán a hajdúdorogi munkásoknak legyen kiadva". Ugyanekkor „Barna György képv. test. tag" is „indítványozza, hogy a helybeli összes birtokosok szólíttassanak fel arra, hogy a mezőgazdasági munkára csakis helybeli munkásokat alkalmazzanak".

92 Alig 1 hónappal később egy elég mozgalmas képviselő testületi gyűlés határozataként, a főjegyző, Tóth M. Pál, Papp József hozzászólása után felkérik „írásbelileg a helybeli birtokosokat és jobb módú gazdákat, hogy a munkás nép jó felfogott érdekében kövessen el mindent az idegen munkások mellőzése, aratáshoz lehozatalának korlátozása" végett.

93 A kérvényezők és a kérelmezők óhaja a kapitalista termelés időszakában mindvégig kívánalom maradt. A tulajdon szent, a munkaerő szabad. Éppen ezért mindenki ott vállal munkát ahol tud, a munkaadók pedig azt alkalmazzák, akit akarnak. Számításaink szerint kb. 30—40 olyan gazdaság lehetett a községben ahol állandó, 100—120 olyan, ahol ideiglenesen bérmunkások munkaerejére volt szükség. (Nem számítva a paraszti kapitalista árutermelés rendkívül szövevényes, „adok kapok" rendszerével átszőtt időszakos ledolgozási formákat).

94 A néhány többszázholdas ún. középgazdaságban és a néhány tucat gazdagparaszti birtokon cselédeket fogadtak. Pl. 1939-ben Dr. Hercz László Árva Istvánt, Pásztor Pétert, Bence József Kardos Imrénét, - Mihály, Miklós, Gyuri fiaival együtt -, Tóth János Ifj. Lakatos Sándort, Bence József Ballá Istvánt.

95 A kisebb pl. középparaszti birtokon, ha a gazda egészséges volt és munkaereje gazdaságának rendelkezésére állt, cseléddel egyáltalán nem, vagy rendkívül ritkán dolgoztatott. Azonban mind ezekben, mind a nagy gazdaságokban az időszakosan alkalmazott bérmunkának jónéhány formájával éltek. Egyaránt divatozott a részesművelés és a szakmány. A kapásnövények (tengeri, cukorrépa) termeltetését harmadában, ha a sorok közötti részt lókapával meghúzogatták, negyedében végeztették. A legnehezebb munkát, az aratást a termés 12—14-ért adták ki. A könnyen ellenőrizhető egyszeri munkákat

96 pl. széna, takarmánynövény kaszálást szakmányosokra bízták. Ezeknek a munkavállalóknak a bérezési formája a kapitalizmus korában is feudális jellegű. Csak a cselédeknek adtak némi készpénzt —. évi járandóságuknak kb. 10—20%-át — a többit, a többiekhez hasonlóan nekik is természetben, különféle terményekben fizették ki. A legkapitalistább bérmunka forma a napszámos munka. Idény jellegű, alkalomszerű igénybevételére inkább a közép gazdaságokban és a gazdag paraszti birtokokon került sor.

97 összegezve Hajdúdorog kapitalizmuskori mezőgazdaságáról elmondottakat, megállapíthatjuk: A földközösségi, a közös határhasználati hagyományok és formák még a XIX— XX. században is hatottak.

98 Sokáig fenn állt az ugarrendszer és az ennek megfelelő, még a feudalizmus korában kialakult legeltetési rend. A termelési technika alacsony színvonalú. A trágyázás — amire a gyenge homok talajok miatt külö-