Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században
A szántóterület nagysága magasabb, a többié (kert, szőlő, rét) alacsonyabb az átlagosnál. 9 A szántó, rét és legelő területváltozását a kataszteri tiszta jövedelemből való részesedés is érzékelteti: 10 j Év Tiszta jövedelem összege (egyenlő 100%) szántó Ebből a rét legelő • 1852 22 036,07 ft 69 % 18 % H % ij 1909 85 787.49 ft 92 % 3 % 3 % 1 1916 192 604.89 korona 93,5% 2,50/o 3 % I j 1930 191 984.06 korona 93,5<>/ 0 2,50/ 0 3 % ) Természetesen sem a növekvő tendenciát mutató szántóterületnek, sem az állán- ! dóan csökkenő rétnek és legelőnek a minősége nem azonos. E tekintetben mind ezeken a művelési ágakon belül, mind a többiben jelentősek a különbségek. A hajdúdorogi határ eltérő minőségű és így alacsonyabb vagy magasabb jövedelmet biztosító részeit az ekkor követett általános gyakorlatnak megfelelően különféle osztályokba sorolták. A szántók I—VIII., a kertek II., a rétek I—V., a szőlők II—IV., a legelők I—IV., az erdők III., a nádasok I. osztályú minősítést nyertek, (lásd a túloldali diagrammot) 1916-ban pl. (az egyes művelési ágak osztályozása az alábbi: E szerint) a szántó 2/3-át az I—II. osztályba, a kertet teljes egészében a IL, a rétnek több mint 58%-át a II—III., a szőlő 95%-át a II—III., a legelőnek közel 42%-át a II., az erdőt a III., a nádast az I. osztályba sorozták. 11 Lényeges változás— ebben a vonatkozásban — a későbbi években sem tör- ! tént. Az 1930. év adatai szinte minden esetben azonosak az I. világháború alatti- jj akkal. 12 Papp János lelkész eljárását, aki 1928. május 9-én „a g. kath. lelkészi I szikes javadalmi földek mésziszapolással való 'megjavításához mésziszap beszerzési és kifuvarozási költségre 15 éves törlesztéssel 2000 P kölcsön" felvételét kérelmezi 13 —csak a község próbálja követni. Az ún. görögkúti földeken 1934-ben még „300 kat. holdnak 10 év alatt fokozatosan haszon (akác) és gyümölcs fákkal való betelepítését" tervezi, 1935-ben már csak 100 kh akáccal való erdősítését irányozza elő, 1938-ban mindössze ,,66 kat. hold szántónak szelíd diófával való" betelepítésről esik szó. Erről 4 évvel később, 1942-ben a kiküldött bizottság azt jelenti, hogy „a diófacsemeték elültetésük óta semmiféle gondozásban nem része- , sültek, a fák 95%-ban sínlettek, sok pedig a sérülések és csonkítások követkéz- \ tében megsemmisült". 14 A dorogi határ 4/5-ét alkotó szántóterületen a XVÏÏI—XIX. sz. fordulóján „a háromnyomásos földhasználat átadta a helyét a kapás növények termesztésére is lehetőséget adó javított háromnyomásos határhasználati formának, majd később a váltógazdasá& n ak'V._és.. a. szabad gazdálkodásnak. 15 Az J.850—1860-as. években-, a kialakult helyi gazdálkodási rendszer szerint a szántót 3 osztályra osztották, mindegyik osztály négy részből állt. Az egyes osztályokban a „szokásos vetésforgás" a következő volt:
