Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 12. Debrecen, 1969)

Jegyzetek

Fogalmazványok. Tartalmazzák az állami főhatóságok, különböző törvényhatóságok, társhatóságok részére nyújtott tájékoztatók eredeti fogalmazványát, vagy az olyan jellegű debreceni megkereséseket, melyeket egy-egy ügyben bárkivel szemben itt kezdeményeztek. Ezeknek iratai szintén az idézett dátumok alatt kereshetők vissza. Jelentőségüket különösen azért emeljük ki, mert a fogalmazványok mellett fekszenek az olyan természetű kimutatások és összeállítások, melyeket a felsőbb hatóságok érdeklődése nyomán Debrecen Tanácsa elkészíttetett, s ha két példányban állíttatta ki a megbízott bizottsági jelentését, az egyik példányt a fogalmazványok mellett őri?:te. Elvi—politikai helyzetismertetésen túlmenően a fogalmazványokból a hivatali ügyintézés módjára, majd a várostörténet statisztikai feltárására támpontokat nyerhetünk. A Relatio-k elsősorban a város ingatlanügyeinek megismeréséhez, a polgárok és nem polgárjogú lakosok vagyoni állapotának feltárásához nélkülözhetetlen források, miután minden hosszadalmasabb feltárást követelő ügyben a Tanács egy-egy személynek, vagy bizottságnak kivizsgálásra kiadta az ügyet és a vizsgálat eredménye a jelentések sorozatában található meg. A jelentéseket a Tanács testületi ülésén megtárgyalták, majd a határozat elvi állásfoglalása után a fogalmazványok sorozatában őrzött iratok közlik azt a szöveget, amely a jelentések nyomán megszületett. Különös értékekkel bírnak e jelentések a végrendeletek tanácsi végrehajtásánál, mert több esetben leltári kimutatást őriznek a végrendelkező személyek vagyonáról. A relatio-k rendszeresen 1750-től megvannak, de már a XVI. sz. óta találkozunk velük, csakhogy akkor a jegyzőkönyvek egyszerűen a szóbeli előterjesztések alapján foglaltak állást és a jelentések írásos nyoma nem mindenkor található meg, legalább is annak alapiratai 1750 előtt sokszor hiányoznak. Az ún. Levelezések, (corrcspondenriae diversac) a társhatóságoktól érkezett megkereséseket tartalmazzák: az azokra adott válaszok a fogalmazványok sorában találhatók. A Beadványok a Tanácshoz intézett különböző egyének személyes ügyeinek az iratai. A beadványok hátlapjára vezetett döntések utalnak ugyan a tanácsülést jegyzőkönyvek dátumára, de azokban nem találhatók meg a vonatkozó feljegyzések. Emiatt válnak a beadványok egyedi ügydarabjai jelentőssé, miután a hátirati döntések és az elintézésről megfogalmazott jelentések részletesen feltárják egy-egy ügy végrehajtásának menetét. Házak becslésére, birtokok felmérésére, mesteremberek iparjogosítványára, segédek és mesterek közötti vitákra, választott tisztviselők illetményeire és sok minden más kérdésre nyújtanak felvilágosítást az ilyen típusú iratok, amelyeknek idézési rendszere követi az őrzési rendet, tehát a megadott dátum alapján a jelzet visszakereshető. A fentieken túlmenően a tanácsi ügykezelés folyamán létrejött különböző más iratok: a szolgálati utasítások, a fizetési jegyzékek, személyzeti táblázatok, összeírások stb. mind értékes adatokat tartalmaznak a városigazgatás feladatkörére. Tárgyunk feldolgozásánál — talán az egyetlen Zoitai Lajos történetírót kivéve — első ízben értékesítettük a gazdasági számadásokat, amelyek szórványosan 1611-től, rendszeresen hozzávetőleg 1700-tól fennmaradtak. A számadások sorában megtalálhatók az egyedi okmányok, azon túlmenően a főnaplók, főkönyvek és segédkönyvek, a kisebb királyi haszonvételek, — mint a korcsmáitatás, malomüzemeltctés, sörmérés, bormérés, vámjövedelem, halászat, vadászat stb. — nyilvántartó könyvei. Pénzügyi természetű könyvek leírásánál ezekre az okmányokra hivatkoztunk, amelyeknek kezelése időrendi lévén, a szövegben eszközölt utalások a felhasználás forrásainak dátumát is áttekinthetővé teszik. A főkormányszékek — mint a M. Kir. Udv. Cancellária, M. Kir. Helytartótanács, M. Kir. Udv. Kamara, Szepesi Kamara, Tárnokszék —, valamint a bíróságok ügyiratainak intézésénél ugyancsak a kronológiai rendszer volt a mérvadó. A központi kormányszerveket az országgyűlés 1723-ban szervezte meg, de már korábban is működtek egyesek, mint a Kancellária, a Pozsonyi és a Szepesi Kamara, ilyen módon az általuk kiadott rendeletek a tanácsi ügykezelésben a XVI. sz. óta megtalálhatók. Munkánk szövege minden esetben megnevezi, hogy az adott eset felhasználásánál melvik főkormányszék rendelkezéséről van szó. A rendeletre előterjesztett tanácsi válaszokat, vagy a fogalmazványok, vagy a jelentések sorozata őrzi. Az általunk feltárt kérdés összefüggő feldolgozása más városok példáján még nem történt meg. Munkánk éppen ezért kevés konkrét történeti feldolgozásra támaszkodhatott. De egy-egy politikai, vagy gazdaságtörténeti vonatkozású adat megvilágításáról jelentek meg olyan munkák, amelyeknek további felhasználása kívánatos és az elmélyültebb kutatást messzemenően elősegíti. Részletesebb bibliográfiai tájékoztató helyett az alábbiakra föltétlenül felhívjuk a figyelmet azok közül a könyvek közül, melyeket több ízben hasznosíthattunk. Szűcs István: Sz. Kir. Debrecen város történelme I—

III. Debr. 1870—71. c. könyve még ma is a fejlődés egészét áttekintő feldolgozás és mindeddig az egyetlen monográfia, habár mind szemlélete idejétmúlta, mind pedig adatai szegényesek amiatt, hogy voltaképpen kizárólag a jegy-