Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 12. Debrecen, 1969)
V. A gazdálkodás rendszere
A „gaba" szó elnevezése feltételezhetői eg a Sopronban már a XV. sz.-ban „Gaben" néven ismert fogalomra utal, szemben a királyi adóval. Ez a szóhasználat Debrecenben csak később lett általánossá. A közgyűlés 1840 december 21-én „mellék adónak" nevezte a királyi főadóval szemben az utcaszert, majd az 1848/49. évi adókivetés során „községi adó" néven találkozunk vele s a polgári korszakban városi pótadó néven vált ismertté. Egy 1849-es közgyűlési jelentés a gabellát a háziadóvaí azonosította. Az utcaszert a házipénztár kezelte, az vételezte be, és a tanácsnak is az számolt el vele; a természetbeni szolgáltatásokat külön megbízottak tartották nyilván; ezeket a városgazda fogta össze. 1830-ban a kiküldött szenátorok javasolták a tanácsnak, hogy „az utcaszer beszedése az adó inkasszációjával együtt a hadipénztár perceptorára bízódna. Ezáltal reá igen kevés teher háramlana, mert midőn az adót beveszi, az utcaszert is könnyen bevétetné." A tanács a javaslatot nem fogadta el s fenntartotta a régi módszert. Vajon kik fizették Debrecenben az utcaszert? Elvben az egyes utcákon élő polgárok mindegyike köteles volt hozzájárulni az utcák közigazgatási rendjének fenntartásához. Abból, hogy a városi közterhekből minden polgárjogú személynek részt kellett vállalnia, következik, hogy az utcaszert a nemesek is fizették. Ezt egyébként királyi rendeletek is kimondották. Az utcaszer kezelésének módja tekintetében határozott adataink nincsenek. 1610-ben szabályozták az utcaszer beszedését, de lényegében az eljárásról nem intézkedtek. Feltehető, hogy a hadiadóval együtt gyűjtötték be. Az utcaszer elosztását 1753-ban központosítani kívánták. Az e célból kiküldött bizottság javaslatot dolgozott ki azzal, hogy „a gaba vagy utcaszerpénzt lehetne próbára felvetni, adó után minden forintra öt krajcárjával, adószedő uraimék inkasszálnák s adminisztrálnák a házipénztárba", amely 50-60 Ft-onként az utcakapitányok között elosztaná. A tanács a javaslatot olykép módosította, hogy a befizetés a hadipénztárba történjék, amely az összeget a házipénztár részére utalja át. Viszont azt szigorúan elrendelte, hogy az utcaszert mindenki fizesse, aki a városban adóköteles, „nem úgy, mint eddig volt, hogy némelyek ez alól magokat kivonták." A házipénztárnak adószedői apparátusa nem volt, s a tanács az utcaszer behajtását emiatt ruházta az exaktorokra, akik a hadipénztár adóját behajtották. Még 1844-ben is az a gyakorlat érvényesült, hogy a házipénztár „summában" vette át az őt megillető összeget a hadipénztártól. Ez a körülmény egyébként a két pénztár elválasztásának útját nehézkessé tette, és sokáig zavart okozott. Külön adónemet alkotott az újsor/ak. által fizetett taxa, mint adó. A XVIII. sz. közepe előtti időben a város árkán kívül kialakult települések alapján behajtott adó mértéke és a begyűjtés módja nem ismeretes. A Vécscy féle királyi biztosság 1770-ben elrendelte, hogy az árkon kívüliek is részesülhetnek a háztulajdon utáni földek előnyeiben s a város részére adókötelezettek. 1775-ben a tanács határozatot hozott, hogy „a kapun kívül való új colonusoktól a taxát, mely a királyi commissio által rendeltetett", a házipénztárosok vételezzék be." A taxa összege minden adózó után akkor 2 forint volt, s fizetéséhez külön összeírást készítettek. Neve: taxa suburbialis, alapja: a külsősoron megépített ház volt.
