Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 12. Debrecen, 1969)

I. A település helye: a városkép

Debrecen olyan várossá fejlődött, amelyben a szabad királyi város jogi elismertetése valójában még az 1361. évi kiváltságlevél ellenére sem következett be, de ténylegesen élvezte mindazokat az előjogokat, amelyeket az ilyen városok mondhattak magukénak. Csak 1693-ban lett sz. kir. várossá s attól kezdve már semmi kapcsolata nem maradt akár a földesúrral, akár a megyével. ' Habár 1556-ban a földesúri befolyás még az első szervezeti szabályzat megerősítésénél is érvényesült, de Debrecent már akkor is kiváltságos eljárási jog jellemezte a büntetőjog alkalmazásánál éppen úgy, mint a tisztségválasztások idején. A XVIII. sz. előtt Debrecen nem élvezte az országrendiség előjogát, csupán az erdélyi országgyűlésekre hívták meg a városi képviselőket, míg más sz. kir. városok kb. 1445 óta részt vehettek a rendi gyűléseken. Megállapítható volt, Hogy Debrecen jogállása egyáltalán nem emelkedett más mezővárosok fölé, mégis : több kiváltságot élvezett, magasabb szinten érvényesültek termelésének alapjai, fejlettebb volt gazdasági élete, mint nem egy sz. kir. városnak. Az 1361., majd az 1405. évi kiváltságlevelek adományozásakor a várossá bontakozó fejlődés már elérte kezdeti fokát, de a jogkör további megvédéséhez, az önállóság biztosításához nem mutatkozott elegendőnek. 1407. körül a nemzetközi kereskedelmi hálózat érrendszerébe kapcsolódott a polgárság, amikor a város országos vásártartási jogot nyert; a heti piacok rendszere már korábban kialakulhatott s azoknak a körzeti piacszervezés területén nagy volt a jelentőségük, hiszen ilyenkor adhatták el a környék mezőgazdasági termelői a nyersanyagot, és vehették meg az ipari készárut. A város jelentőségét mutatja az a körülmény is, hogy az észak-déli országjárások alkalmával a királyok a Debreceni „castellum"-ban szálltak meg, többek között 1387. szept. 14-én s valószínűleg több napon át Debrecenben tartózkodott Mária királynő; 1392-ben Zsigmond többször felkereste a várost; 1412. márciusában Ulászló lengyel királlyal együtt itt szállt meg Váradra menet, majd 1422. júniusában Ziska seregei elől visszahúzódva itt ütött tanyát. Hunyadi János több oklevele kelt Debrecenben s itt írta meg a Vitéz János által fogalmazott segélykérő levelét a török ellen a franciákhoz. A Tiszatáj életében Debrecen gazdaságilag fejlődő, magabiztos várossá alakult a XV. sz.-ban, amely fejlődésének lendületet századokon át fokozta. Talán ebből a talajból nőtt ki az a magatartás is, amely a Bihar-megve hatóságával szemben folytatott küzdelmek során Debrecent évszázadokon át a harcok és a függetlenségi küzdelmek oldalára állította természetesen anélkül, hogy különösebb fegyveres áldozatot hozott volna. A feudális földesurakkal szemben folytonosan küzdenie kellett s ez a harc szakadatlanul folyt eleinte a jogok megszerzéséért, majd azok biztosításáért, a későbbiekben a teljes önállóság diadalra juttatásáért. A küzdelem végül is a polgári forradalom győzelmével fejeződött be, de a polgári jogok kivívása után a győztes polgári társadalomban a harcok emléke kissé elszunnyadt. Debrecen szívósan küzdött a XV. sz-ban a földesúri officiálisok ellen, akik nem akarták elismerni a királyi kiváltságlevelek érvényét és saját követeléseiket előtérbe helyezték. Később küzdenie kellett a városnak az egyensúly fenntartásáért, majd a császári haderők ellen szabadságának elismertetéséért. A kialakult jogrendben az a kettősség állt fenn, hogy Debrecen hatósága egyfelől alárendeltje volt - legalább formailag - a földesúrnak, de befelé maga is a földesúri előjogok széles skáláját gyakorolta polgáraival szemben. A hatalom for-