Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 12. Debrecen, 1969)

V. A gazdálkodás rendszere

határozással szemben mint bevándorolt jobbágyok, zsellérek, akár még polgárrá nem emelt iparosok éltek a város területén és annak jogvédelmét élvezték. A Pozsonyi Kamara számításai szerint 1720-ban 947 volt a számuk Debrecenben, majd az 1733/34. évi összeírás adatai alapján 1387. Ezekből a magas adatokból nyilvánvaló, hogy nem átmeneti rétegről van szó, hanem a város joghatósága alá tartozó s ott állandóan vagy átmenetileg megtelepedett személyekről. Az adózás egy személyre eső összegénél a város területén élő minden réteget és csoportot figyelembe vettek. Születési előjog alapján senkisem lehetett adómentes, mint ahogyan az volt falvakban a nemesség. Az adókivetés módja Tudvalevőleg a városok a királyi adót egy összegben fizették ki, s annak felosztása általánosságban a városi hatóság jogkörébe tartozott. A XVII. sz.-ot megelőző időből az adófizetés eljárási szabályai Debrecenben ismeretlenek, viszont feltehető, hogy az országos gyakorlat itt is érvényesült. Az ügymenet az alábbi műveletekre bomlott: az országgyűlés megállapította az adónak az egyes önkormányzatokra eső végösszegét. E végösszeget a kormányszervek osztották el megyék szerint, majd a megyék és a sz. kir. városok tovább bontották a felosztást, amelynek befejezésével összeírták a lakosságot, az adóképességet s ezzel az egy főre eső adóhányad megállapítható volt. Ezt az egyénekre megállapított adómennyiséget kellett az exaktorok részére befizetni. Hasonló eljárást követelt a város jövedelmeit képező adó megállapítása is, azzal a különbséggel, hogy annak összege az országos-királyi adó összegétől független volt. Feltehető, hogy az adókezelés már korábban is. de a XVII. sz. óta határozottan a városi tanács autonom joga volt. Az 1672-ből származó első adóösszeírás az adófizetők nevét és a kivetett adó összegét egyaránt felsorolja. A lakosság összeírása 1702. óta már évenként rendszeresített tevékenységgé vált. Ez alkalommal minden személyre részletes és körültekintő vizsgálatot hajtottak végre. Az összeíró utcabizalmi tizedenként haladt, és sem a gazdákat, sem a cselédeket nem hagyta ki. Az évközben elhunyt gazdák javait külön utcamegbízott írta össze, nehogy „javaikat dissipálják némelyek", mint 1709-ben írta egy tanácsi határozat. Az adóösszeírás a város belterületét figyelembe véve kiterjedt az utcák szerint kiosztott városi birtokokra is. Az 1758-ból fennmaradt utasítás az adófizetők nevén és a terméseredményen túl az adó mennyiségét a termések szerint is megállapította. A XVIII. sz. második felétől az összeírás és az adófizetés időpontja a naptári év kezdete helyett a katonai számadások benyújtásának időpontjához, tehát minden év októberéhez igazodott. Ennek megfelelően az összeírások egy ideig novemberben, de 1777-től kezdve már szeptemberben zajlottak le azzal a megokolással, hogy az év végén távozó adószedők közelebbről ismerik az adókivetés helyzetét, mint a november folyamán megválasztandó újabbak. Az adókivetést 1770-től kezdődően a királyi biztos ellenőrizte, mert Vécseinek az volt a felfogása, hogy több esetben egyéni kivételezés érvényesült. 1771-ben pl. észrevételezte, hogy egyes - főként tisztségviselő - személyek vagyonát nem