Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 12. Debrecen, 1969)

I. A település helye: a városkép

A TELEPÜLÉS HELYE: A VÁROSKÉP Minden városi közösség életének és fejlődésének tényezői között a társadalmi erőkön kívül nagy szerepük van azoknak a földrajzi körülményeknek, amelyek a termelés lehetőségeit, a nyersanyagforrásokat, a piac találkozópontjait, s ezzel az értékesítési adottságokat meghatározzák. A termelő ember telephelye, e telephely birtokpolitikai viszonyai, a település topográfiai rendszere mind olyan tényezők, amelyek a demográfiai fejlődés alakulását éppúgy befolyásolják, mint a városkép külső kibontakozását. Ez indokolja, hogy Debrecen történetével összefüggésben megfigyeljük a város kibontakozásának földrajzi tényezőit. A XIX. sz. előtt Debrecen települése sajátosan kerekded alakú városképet formált; ez a forma a jelenlegi települési arculaton is észlelhető. A várost árokrendszer zárta el a kifelé terjeszkedés lehetőségétől, míg végül 1862-ben az árkot felszámolták s a külső város egybefonódása a belső várossal akadálytalanná lett. Ez a kettős arculat végig kísérte a 600 éves fejlődés minden szakaszát és még ma is észlelhetők a lakosság szociális tagolódásában, a település esztétikai rendjében a történetileg kialakult helyzetkép maradványai. A honfoglalás-korabeli megtelepedésre nincsenek bizonyítékaink, de közvetve fel kell figyelnünk arra a körülményre, hogy Debrecen környékén, a közeli Téglás vidékén, középbirtokosok és kisnemesek földterületei alakultak ki, amelyek valószínűleg végighúzódtak a későbbi debreceni település magjául szolgáló földrajzi háton. Nem állhatunk messze a valóságtól, ha kimondjuk, hogy Debrecen földrajzi környezete, az akkor talán már kisebb formában élt település a honfoglaló magyarságra vonzást gyakorolt. A későbbi város vízellátását a Paptava biztosította, s valószínű, hogy e tó körül indult meg a községi élet első nyoma. A tóból kihúzódó patak déli irányban szaladt tovább; a tó körül épült fel még a tatárjárás előtt Debrecen első temploma, a későbbi András templom elődje. E körül emelkedtek föl a XII-XIII. sz. fordulóján más középületek, zárdák, kolostorok és kápolnák, melyeknek sora párhuzamosan szélesedett a várossá alakulás időpontjával. A tudományos szakirodalomban még ma is vita van afölött, vajon hol alakult ki Debrecen város ősi magja, a Váradi Regestrumban 1235. évben említett ,,Debrezun". Véleményünk szerint Debrecen legősibb települési vonala az András templomtól a Cegléd (ma: Kossuth) utca irányában húzódhatott. A város későbbi közigazgatási szervezete arra mutat, hogy a legsűrűbb lakosság és a valóban gazdag polgári réteg ezt a környéket népesítette be s e tájon alakult ki a templom