Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 12. Debrecen, 1969)

III. A városi hatalom testületi szervei

úri joghatóság alá tartozott, nem beszélhetünk, de mégis általános gyakorlat szerint az is megállapítható, hogy lényegében a közösség akarata érvényesült a személy kiválasztásában. A faluközösség szokásjogának maradványa azonban fennmaradt és továbbra is megmutatkozott elsősorban abban, hogy a Debrecenben kialakult Alsó- és Felsőjárás szervezeti tagolódásához alkalmazkodott a bíró megválasztásakor a városi közösség. Hosszú évszázadokon keresztül, kb. a XVIII. századig általános volt az a gyakorlat, hogy évenként váltogatták egymást az Alsójárás és a Felsőjárás bírái s talán éppen ez indokolja, hogy kezdetben a bírókat nem hosszabb időtartamra választották meg, hanem csak egy-egy esztendőre. Viszont az év lejárta után megválasztott másik bírót a korábbi követhette, és valóban majd látni fogjuk - követte is. A szenátus A város vezető testülete a szenátus volt. E testület nem volt más, mint a közönségnek e célra kijelölt tagjai által megválasztott esküdtbírák közössége. Valójában e testület volt a hatalom forrása, ez alkotta a jogszabályokat és itt fonódtak össze a végrehajtó szolgálat különböző ágazatai. Az első városi statútum 1552-ben született meg, amely azt mondotta ki, hogy minden kerület 6-6 esküdtet választ. Eszerint Debrecen két kerülete együttesen 12 esküdtet küldött a városi hatalom élére. E tanácsi határozatból világosan kiderült, hogy a Városi Tanács (szenátus) megszervezésének időpontja 1552. április 24-e volt. Amíg a korábbi időpontokból az esküdtek száma ismeretlen, ettől kezdve a létszámuk meghatározott, de változtatható, és minden esetben maga a Tanács döntötte el a létszám alakulását. A határozat arra utal, hogy az esküdtek a város „érdekeit szabadabban és kényelmesebben láthatják el", vagyis munkájuk ellátásáért valamilyen formában anyagi kárpótlást kaptak. A szenátus tagjait minden idevonatkozó határozat ebben a korszakban „iuratus cívis"-nek nevezi. A juratussal szemben a szenátor ekkor a nagytanácsnak volt a képviselője, akinek a személyét az egyes utcák választják. Ez a tanácsi határozat még azt is előírta, hogy az esküdteken kívül „azok a szenátorok, akiknek a Szent György napi bíróválasztás alkalmával szerepük van, kötelesek megjelenni, ha részükre meghívó cédulát küldtek ki." E meghívó (schedula) szó azt juttatja kifejezésre, hogy 1552 körül kifejezetten a tanácsnokok és esküdtbírák döntötték el a választásokat. A tanácsi határozatot Debrecen akkori földesura: Enyingi Török János 1556. május 12-én megerősítette s ezzel Debrecen első szervezési szabályrendelete a városi élet döntő okmányává vált. A szenátusból alakult ki a hivatali ügymenet hatalmi szervezete, és a végrehajtó szolgálat irányító apparátusa: a magisztrátus. Ennek az önkormányzati testületnek a főbíró volt a feje s voltaképpen korlátlan irányítója. Maga a Tanács a gazdag polgárokból tevődött össze és a városi jogrendszer ismeretében nyilvánvalóan azokból a személyekből, akik a polgárjog mellett legalább háztulajdonnal is rendelkeztek. A fejlődés folyamán kibontakozó termelési rend, a birtokok számának szaporodása, a külkereskedelmi kapcsolatok részbeni megszervezése, az adószedés, a városi tűzrendészet és belbiztonsági szolgálat, a vagyonjogi viták in-