Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

VII. Gönczy Pál egyénisége és emlékezete

kérdések alapelveinek tisztázásán túl, az oktatás és nevelés tartalmának, módszereinek átértékelését, újjáalakítását követelte meg s követeli. A két kor embereszménye között ugyan minőségi különbség van, egyben mégis megegyeznek. Mégpedig abban, hogy megvalósítására csak lelkes, alkotó pedagógusnemzedék képes. Gönczy Pál más korban, más körülmények között és más világnézeti alapról ugyanazért küzdött mint mi : a haladás ügyéért. Gondolkodása, magatartása ilyen értelemben korszerű volt. Fontos bizonyítéka ennek egyéniségét meghatározó humanizmusa. A század többi polgári humanistájának példájára hitt az emberiség, a nemzet haladásában és tökéletesedésében. Tanügyi munkásságának ötvenedik évfordulóján is hangsúlyozta: ,,. . .eljő az idő nemsokára, hogy a köznép életét is meg fogja éedsíteni a jólét s ez úton a nemzet közértelme és vagyonosodása fel fog virágozni."

117 A humanista szemlélet különösen ifjú korában jellemezte. Svájci tanulmányútja idején szomorúan állapította meg, hogy ,,a humanitásban, mint mindenben mily hátra vagyunk". Svájcban őszintén lelkesedett, mert tapasztalata szerint ott nincs ,,

chinai fal" a nép és úr között. Gönczy hithű református volt. Egyházi tisztségeket töltött be.

118 Idealista világnézete mellett mindvégig ki is tartott. De őt vallásosságában is az a meggyőződés vezette, hogy az emberiséget, a népet meg kell szabadítani a szenvedésektől, a testi és szellemi nyomortól. Bizonyságul érdemes idézni a Néptanítók Lapjában 1885-ben megjelent cikkét. Ebben abból indult ki, hogy a köznép tudásvágya nincs kellően kiművelve. Az egyszerű emberek nem a hasznos ismeretek megszerzésére törekednek. A vásáron „két krajcárjával vásárolgatják az irodalmi maszlagot". Nem értett egyet azzal sem, hogy a nép : „. . . természetfeletti babonába s vak hitbe pólyált csudadolgok után kutat. . . "

119 Jogosan helytelenítette, hogy rettenetes történetek, álmoskönyvek, szerencsekerekek, majdnem minden házban vannak. Felháborította ezek terjesztése is. A baj felismerése után a néptanítókhoz fordult. Felszólította őket: ,,. . .irtsák ki a még burjánzó balhitet."'

120 Célkitűzése szerint a falu tanítói segítsék elő a nép felvilágosítását, vegyék fel a harcot a vakhit ellen. A súlyos ellentmondásokkal küszködő feudál-kapitalista Magyarországon azonban törekvése csak meddő akarás maradt. Gönczy Pál különös veretű egyéniségének másik korszerű vonása feltétlen hazaszeretete volt. Ez összefonódott az egész emberiség szeretetével is. Hazájának, szülőföldjének szeretete vezérelte svájci tanulmányútján éppúgy, mint minisztériumi munkájában. Még Svájcban írta :,,... bár a franczia, angol Svájczot tartja a földön legszebbnek — én csak hazámat tartom legszebbnek s legjobbnak. S vágyjék más unott napjait Svájcz zuhatagos, erdős, havas vidékein leélni — és szülőföldemre sietek. . ,"

121 Szűkebb pátriájának szeretete sugárzik 1870-ben írt leveléből is. Ebben a szoboszlói iskolának küldött földgömbbel kapcsolatban írja: fogadják ,,. . .hálás emlékezetem jeléül szülőföldem és azon iskola iránt, melyben bölcsőm ringatott és a hol szerény ismereteim legelső elemeit nyertem."

122 Aktív hazaszeretete a haza boldogságáért, jövendő sorsáért való aggódással és féltéssel ötvöződött. Ez vezette el a haza és a haladás szeretetének összekapcsolásához. Külföldi útján a reformkor nagyjaira emlékeztetve fájdalommal jegyezte meg: ,,. . .azt kell minden felemlítésnél sajnálva tapasztalnom, hogy hazánkat inkább úgy ismerik, mint a természet ajándékai hazáját, s koránt sem mint a szabadság, a korral való haladás hazáját."

123