Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

VI. Pedagógiai nézetei

A gyermeki értelem fejlesztése érdekében nagy jelentőséget tulajdonított a növények összehasonlító vizsgálatának. Ezzel kapcsolatban így ír: „Ha a gyermek az egymással rokon t. i. egy nem alá tartozó fajokat szemlélvén összehasonlítani és megkülönböztetni tanulja esze igen fejlődik. A figyelmes vizsgálódás önként vezeti a gyermeket a mellékes jegyeknek a lényeges jegyektőli megkülönböztetésére, mely míg egyfelől a növénytanbani szerencsés előhaladásról biztosítja őket, másrészről gondolkodó, ítélő s okoskodó tehetségeiket minden megerőltetés nélkül mulatva fejti. Midőn a nemek meghatározásával foglalkoznak, tudtokon kívül a rendszertan lényeges része ismeretébe avattatnak be, mely mellett a műnyelvet is gyakorolják."

111 Helyesen értelmezte az Összehasonlítás és a megkülönböztetés gondolkodás fejlesztő szerepét. Tudnunk kell azt is, hogy ezt az eljárást minden tantárgyban elsőrendű szükségletnek tekintette. Számára az értelem erőinek fejlesztése fő feladat volt. A tananyag mennyiségével kapcsolatban: „keveset, de alaposan" elvét hirdette. Az elmondottakat összefoglalva láthatjuk, hogy metodikai nézeteinek túlnyomó része szinte napjainkig helytálló. Teljességgel elvetette a feudális szemléletű iskola magoltató módszerét. Az oktatás folyamatában nem akarta háttérbe szorítani a tanulókat. Az eredményes munka érdekében azok megnyerésére és buzdítására törekedett. A konzervatív pedagógiai gondolkodással hadakozva többször hangsúlyozta: „mulattató és nem kínzó modorban" kell tanítani. Nem közömbös ez az iskola hírneve szempontjából sem. Igazi pedagógus „vénára" utal annak felismerése, hogy a jó tanítási módszer „felgerjeszti a tudvágyat" és alapja lehet az önképzésnek. Bár a nagy nyugati pedagógusok (Rousseau, Pestalozzi) hatása elveiben kimutatható ugyan, de e hatást átszűrte egyéniségén. Elveinek meggyőző erejét abban kereshetjük, hogy a problémákat együtt vizsgálta a teoretikus és a gyakorló pedagógus szemével. Nézeteit a nevelésről, az oktatásról és ezek módszereiről nem foglalta zárt rendszerbe. A rendszerező igény fel sem vetődött nála. A családi nevelésről hirdetett elveiben inkább csak támpontok megadására törekedett. Az iskolai nevelésről alkotott nézeteit megjegyzéseknek, reflexióknak tekinthetjük csupán. Még viszonylag a munkára neveléssel kapcsolatban találkozunk a legtöbb következetességgel. Az oktatásra és módszereire vonatkozó megállapításai igen szétszórtak. Világosan kell azonban látnunk, hogy Gönczy Pál nem originális pedagógiai gondolkodó, elméletalkotó, de európai tájékozottsága pedagógus, aki a haladó, főleg a pestalozziánus pedagógiai szemlélet hazai elterjesztésében kimagasló érdemeket szerzett. Tankönyvek. — A társadalom, a tudomány fejlődésében bekövetkezett alapvető változások valamilven módon mindig tükröződnek az iskolai oktatás célkitűzéseiben, a tankönyvek anyagában is. A tankönyv a színvonalas tanítás egyik leglényegesebb feltétele. A XIX. század első évtizedeitől mindjobban érezhető polgári fejlődést, a fokozódó magyar nacionalizmus igényeit már nem elégítették ki a gyakran külföldről átplántált, legtöbbször latin nyelven megírt feudális szellemű tankönyvek. Ezek általában figyelmen kívül hagyták a tanulók életkori sajátosságait is. A feudális Magyarország iskoláiban igen kevés olyan páratlanul népszerű és jó tankönyv akadt, mint Losonczi István „Hármas kis tükör"-je volt. Ez hetven ismert kiadásban jelent meg. Értékét növelte, hogy magyar nyelven íródott, stílusa világos, könnyen érthető, s terjedelmében is számolt a tanulók fejlettségével.