Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)
VI. Pedagógiai nézetei
fejlesztő gyakorlati ember azt hirdette, hogy a gyermek igazi tudománya a „maga erején" szerzett ismeret. Az iskolai munkában azt értékelte legjobban, ha a tanuló elsajátította az önművelés eszközeit. Nézete szerint a népiskolai oktatás ölelje fel az értelmi és érzelmi nevelés feladatait. Nyújtson gyakorlati ismereteket is. A gyermeknevelés szolgálatába egyik 1858-ban írott cikkében a következő tantárgyakat állította: az „értelem és ész" fejlesztésére szolgáló gyakorlatok, a vallás, rajz, írás, olvasás és számvetés. Ezekhez járultak még a földleírás, természetrajz, természettan, magyar nyelvtan, história, szívképző versek és könyörgések, ének, a gazdálkodás és háztartástan, amit összekötött a gyakorlattal. Az egyes tárgyakkal kapcsolatban — már az ötvenes években — előírta, hogy négy év alatt mit s mennyit kell tanítani, illetve tudni a gyermeknek. Az olvasásból célként tűzte ki, hogy minden gyermek könnyen, értelmesen és jól hangoztatva tudjon olvasni. Követelménye szerint a tanítók az olvasást gondosan kiválasztott (erkölcsnemesítő, természetrajzi stb.) olvasmányokon gyakoroltassák. Az emlékezet fejlesztésére a szívet nemesítő és a „honfiúi érzelmet ébresztő és ápoló" verseket tartotta legalkalmasabb aknák. Az íráskészség fejlesztése terén az a cél, hogy a gyermek szabatosan tudja leírni gondolatait. Negyedik osztályban kérőlevelek, szerződések, kötelezvények, nyugták stb. írásának a megismertetését is javasolta. A számvetésben — az alapműveletek elsajátítása után — következzen a közönséges tört, a tizedes tört bevezetése s a kamatszámítás. Ismerjék a népszerű földmérést is.Mindenki értsen az öllel,lánccalv aló földméréshez, és értsen edények, hombárok stb. köbtartalmának kiszámításához. Énekből a „kóták" ismeretén kívül a „háromhangú", harmóniás éneklésben is legyenek járatosak a gyermekek. Tanításuk során az érzés és az ízlés nemesítésére törekedjék a tanító. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy mindig kerüljék a „minden ízlés nélkül való erős hang" használatát. Gönczy Pál elsajátíthatónak vélte az általa körvonalazott ismeretanyagot, mert szerinte a gyermeki elme olyan mint a „tűzkő", ha „jó aczéllal" ütnek rá, gazdagon ontja a szikráit. A továbbiakban óratervet is közölt. 103 1868 elején megjelent cikkében javaslatot tett a kötelező tantárgyak minimumára. Itteni felsorolása annyiban tért el a tíz évvel korábbitól,hogy a magyar nyelv helyett anyanyelv! (értelem—gyakorlat, olvasás, írás, nyelv és irálytan) és a testgyakorlás is szerepelt. Nagyjából az 1868-as népiskolai törvényben is ezeket a tárgyakat találjuk. A tantárgyak és az ismeretanyag néhány körének puszta felsorolásából is kitűnik, milyen sokat várt a népiskoláktól. Ezek — abban a korban — a valláson kívül legfeljebb az olvasást, írást és a számolást tanították. Népiskolai műveltségeszménye tehát messze túlhaladta a régi nemesi világ célkitűzéseit. Kora haladó pedagógusaihoz hasonlóan ajánlott tantervében lényegesen bővítette a természetismeretek körét, és erőteljesen érvényesítette a gyakorlatiasság eszméjét. A kettő együtt nagymértékben szolgálta a jelenségek okainak és hatásának megismerését, az iskola és az élet kapcsolatát. Arra is gondja volt, hogy a tantárgyak sokfélesége ne eredményezze a tanulók túlterhelését. Szerinte a népiskolában heti huszonhat óra lehet. Nem hallgathatjuk el, hogy a vallás tanításának is előkelő szerepet igyekezett biztosítani. 1858-ban írt egyik cikkében a tanító és a lelkipásztor együttműködésének fontosságát hirdette. Tervének megfelelően az alsó és felső népiskolára az ún. ismétlő iskola épült.
