Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

VI. Pedagógiai nézetei

Pestalozzitól eltérően, akinek nevéhez kapcsolódik az elemi ipari képzés gyakorlati kísérlete és elméleti megalapozása, ő elsősorban (de nem kizárólag!) mezőgazdasági képzést akart nyújtani a felnövekvő nemzedéknek. Ez azzal magyarázható, hogy törekvéseiben hazánk gazdasági életének agrár jellegéből indult ki. Nézete ebben a vonatkozásban inkább Tessedik Sámuel elgondolásához kapcsolódik. Ismételten fontos kiemelni: eszméjében a gazdálkodás nem meghatározója, csupán motiválója az iskolai nevelés feladatának. Hűen Pestalozzihoz, soha nem tévesztette szem elől, hogy alapvető cél az emberformálás, s a gyermekmunka csak az értelmi és erkölcsi nevelés eszköze. Elméletének kidolgozására hatással volt svájci tanulmányútja. Különösen hatott rá az árva- és gyámintézetek példája, valamint a Wehrlivel és Fellenberggel való találkozás személyes élménye is. Az ifjú Gönczyben mindkét pedagógus lelkes tanítványra talált. Elveinek az ad különös nyomatékot, hogy amit Svájcban látott, azt zeleméri és későbbi nevelő intézetében igyekezett is megvalósítani. A munkára neveléssel kapcsolatos felfogása igen értékes öröksége neveléstörténeti irodalmunknak, de nem mentes a tévedésektol, az előítéletek korlátaitól. A munkára nevelést ugyanis elsősorban a köznép : a parasztok és a kézművesek gyermekei számára tartotta fontosnak. így mindenképpen korszerű célkitűzése lényegében nem érintette az ország minden lakosát, csupán a dolgozó rétegeket, azokat, akiknek közvetlen szükségük volt gyakorlati ismeretekre. Míg először középiskolai jellegű magánintézetében alkalmazta a munkára nevelés elvét, addig a későbbiekben — a gimnáziumi oktatással kapcsolatban — nem veti fel a problémát. Nem látta a helyes utat a dolgozó tömegek helyzetének megjavítására. A polgári rendszer megváltoztatása nélkül, egyedül a munkától várta a nép életének gyökeres javulását. Tagadhatatlan, hogy Gönczy Pál alapelve több ponton megegyezést mutat oktatási reformunk elgondolásaival. Ezért törekvéseinek feltárása, sokoldalú elemzése értékes hagyománymentő és tanulságos feladat. Pedagógiai elképzeléseiben a nevelés korszerű tartalmát korszerű módszerekkel igyekezett megvalósítani. Fegyelmezési módszerek. — Svájci útjával kapcsolatban már idéztük, hogy Gönczy mennyire helytelenítette korának rideg, főként csak büntetésen alapuló iskolai szellemét. Az iskolai nevelés és fegyelmezés módszerének megválogatásában a humanizmus elve vezérelte. Kora legélenjáróbb pedagógusaihoz hasonlóan nem a gyermeki vétkek megbosszulására, hanem megelőzésére törekedett. Az erkölcsi megromlás ellen „valódi védőszert" keresett, s ezt a rendszeres foglalkoztatásban találta meg. A fegyelmezetlenség megelőzése érdekében kívánatosnak tartotta, hogy a gyermek minél többet tartózkodjon az iskolában. Elvetette a testi fenyítést. Szenvedélyesen fordult szembe azokkal a pedagógusokkal, akik így akartak „tekintélyt" biztosítani maguknak. „Gyáva zsarnok! — mondja — ez nem tekintély, ez az emberi jog eltiprása; azt hiszitek, hogy a gyermek mely reszketve áll meg előttetek, tisztelettel járul felétek s szeretetet hord szívében, megcsaljátok magatokat, tisztelet helyett gúny, szeretet helyett gyűlölséget táplál kebelök, s amaz áltisztelet addig tart, míg gőgös képetek színét látja, távozástokat bosszú kíséri s kinevetés jutalmatok. S midőn ti magatok ellen vétetek, mert kötelességteket nem értitek, nagyobb bűnt követtek el a szülők, az emberi társaság ellen, mely kezeitekre bízott ártatlan lelkek helyett, alattomos, rossz lelkű embereket nyer tőletek."

100