Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

VI. Pedagógiai nézetei

tékben fejleszti a gyermek fizikai erejét és erősíti egészségét. Többször hangsúlyozta: ,, . . . a foglalatosság, a testi munka neveléstől elszakaszthatatlan fődolog."

80 Szerinte a munkára nevelés, a testi munka elhanyagolása egyértelmű az életre nevelés elhanyagolásával. A kérdést elemezve más helyen kiemelte : a hasznos munka legjobb eszköz arra, hogy az „ember emberré legyen." A munka megszerettetésétől várta az általános tudásvágy felébresztését is a gyermekben. Kora előítéleteivel ellentétben a fizikai munkát sohasem vetette meg. A munka jelentőségének társadalmi és iskolai hangsúlyozásán túl pedagógiai írásaiban több kérdés vetődik fel a munkára nevelés szükségletét, programját és eredményességének feltételeit illetően. Nézzük meg ezeket egyenként. Koncepciójában a munkára nevelés szükségletét elsősorban utilitarisztikus szempontok indokolják. Abból indult ki, hogy a korabeli népiskolák nem állanak eléggé szoros kapcsolatban az „élettel", nem képesek az ifjúságot átvezetni a felnőtt korba. Feladatuk betöltéséhez a mezőgazdasági tájakon bizonyos értelemben földműves, az ipartelepeken ipariskolákká kell válniok. Az iskolákban a növendékek korán kezdjék meg elsajátítani a korszerű gazdálkodás fogásait. Ezeket eddig atyáiktól vagy a szükségtől kényszerítve tanulhatták meg a fiatalok. Szerinte a munkára nevelés ne csak a kézügyességek kifejlesztését célozza. Tegye lehetővé a fejlődő gazdálkodás elveinek elsajátítását is. Az ilyen tanulók kikerülve az életbe, eredményesen tudnak majd gazdálkodni, és növelhetik anyagi jólétüket. Minden iskolának arra kell törekednie, hogy a gyermekek már az intézet falai között megszeressék a munkát, azt kedvvel, buzgalommal végezzék és ne „nyomorult kényszerűségből." „Nézetem szerint — mondja — a munkaszeretet, és ennek folytán a kézügyesség kiképzésére éppen annyi gondot kell fordítanunk, mint az ismeretszerzésre, vagy a lelki tehetségek kiképzésére. Tapasztalásom után állíthatom, hogy az élénk munkásság, a tudhatásnak, tehát a szellemi munkásságnak nemcsak előmozdítója, hanem annak valamint a jó erkölcsnek is, nélkülözhetetlen és valódi alapja."

86 Nála a munkatevékenység Rousseauhoz és Pestalozzihoz hasonlóan nélkülözhetetlen pedagógiai megfontolás. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a „munkássági hajlam" erősítését a többi tantárgy tanításától is elvárta, akkor a munkával munkára nevelés elve indítékaiban világosan áll előttünk. Gönczy szerint az emberformálás alapja a fizikai munka. Mint láttuk, az erkölcsös élet igazi pillérét is a munkában kereste. Képes volt arra, hogy a munka nevelő értékét teljességében felismerje. A negyvenes és ötvenes évek pedagógiai tapasztalatából rájött arra, hogy a fizikai munka útján szerzett önbizalom felbecsülhetetlen értékű. Serkentő hatása jelentős a gyermek és a felnőtt életében egyaránt. Ezzel kapcsolatban írja naplójában: „ . . . hogy van tehetségem, mellyel mit mások kigondoltak, elkészítettek, ha figyelmem, fáradságom ráfordítom, én is megcsinálhatom, — soha sem hagyja az embert el haláláig, s e nemes önérzet szülhet csak ügyes embereket, polgárokat, hazafiakat."

87 El veiben a munka haszna és annak nevelő értéke nem egymással szembenálló, hanem egymást kiegészítő tényezők. Ezért a hasznos mezőgazdasági munka végeztetésével az a célja, hogy a tanulókban felébressze a „tudásvágyat" és a munkát megismertesse, megszerettesse velük. A munkára nevelés általa hirdetett programjában oktatni kell mindenekelőtt az olyan közismert gazdasági növények termesztését, mint a gabonafélék, takarmánynövények és ipari növények. Az állattenyésztés köréből a szarvasmarhán kívül, különösen a juhtenyésztésnek tulajdonított nagy jelentőséget. Nem szabad el-