Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

IV. Oktatáspolitikai elvei

Ha oktatáspolitikai nézeteinek két alapkérdését összevetjük nagy kortársa és munkatársa Eötvös József elméletével, akkor a fő vonásokat tekintve bizonyos hasonlóságot észlelhetünk. Noha a két egyéniség látókörében számottevő különbségek voltak, többé-kevésbé mégis megegyeztek törekvésükben (céljuk volt a hazai közoktatás korszerűsítése), és megegyeztek oktatáspolitikájuk indítékaiban is: mindketten hazafiak és reálpolitikusok voltak. Kettőjük viszonyát talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy Eötvös nagyvonalúságát Gönczy a részletekkel, a pedagógiai megalapozással egészítette ki a népoktatás területén. Sőt bizonyos mértékig Eötvös József halála után ő volt a folytatója is életművének. Nézetei — a kompromisszumok ellenére is — haladó jellegűek voltak. Elvi megalapozást nyújtottak az egyház műveltségi monopóliumának megtörésére és a világi jellegű oktatás előkészítésére Magyarországon. Jól tudjuk, hogy az egyházak végsőkig ragaszkodtak iskoláztatási jogaikhoz, és messzemenően elzárkóztak a világi jellegű oktatástól. Az Eötvös által 1868-ban előterjesztett népiskolai törvényjavaslatban Grell Gergely egri esperes erélyesen támadta a világi jellegű oktatást, és nem látta értelmét a felekezetiségtől megfosztott iskoláknak. Szerinte: „A felekezeti jelleg nélküli elemi néptanodák nem nevelési intézetek, hanem bizonyos meddő ismeretek feletti kérődzés palaestrai lennének."

61 Gönczy Pál nézeteit nemcsak a hivatalos szervek előtt hangoztatta, hanem a sajtó révén feltárta azokat a széles közvélemény előtt is. Ennek következtében teret adott a termékeny vitának, és előkészítette a talajt az 1868-as népiskolai törvény számára. Meggyőződését — mint láttuk — minisztériumi tisztviselőként gyakorlati tevékenységével támasztotta alá. Oktatáspolitikai nézeteinek harmadik alapkérdése: új iskolaszervezet kialakítása és az egyes iskolatípusok céljának, feladatának meghatározása volt. E kérdéscsoporton belül részletesebben csak a népiskola profiljának kialakításával foglalkozott. Véleménye szerint: „Népiskolának nevezzük. . . azon közintézeteket, melyekben a nemzet anyagi foglalatosságra utalt részének a tudomány azon fokára leszállított ismereteket tanítják, melyek által a nemzet e része fölvilágosítását s értelmességet megszerezheti. — A népiskola tehát e szerint oly közintézet, mely a maga elébe tűzött célt, a nélkül, hogy növendékeit rajta kívül álló intézetre utalná, egyedül maga köteles bevégezni."

62 Hirdette, hogy a magyar társadalom különböző „csoportokból" azaz más-más élethivatású osztályokból, rétegekből (köznép, városi polgár, nemesség és arisztokrácia) áll, ezért sokféle iskolatípus szükséges, s ezek célja eltérő. A differenciált iskolahálózat feladatát abban kereste, hogy minden egyes réteg gyermekeit előkészíti eljövendő élethivatására. Az ismeretanyagot is ennek megfelelően kívánta összeválogatni. Minthogy hazánkban a földművelés játszott döntő szerepet, ezért követelte, hogy a népiskola fordítson nagy gondot az ezzel kapcsolatos ismeretekre. De soha nem szabad elfelejteni: ,,. . .az iskola az életre és keresetmódokra csak közvetett befolyással lehet. . ."

63 Véleménye szerint valamennyi réteg gyermekeinek elemi nevelése legfeljebb annyiban térhet el, hogy a köznép gyermekeinél hamarabb kezdik az élethivatásra való előkészítést. Elképzelései alapján a gyermekek általános képzését a népiskolák biztosítanák. Ezt mélyítené tovább az ún. alsóbb gazdasági szakiskola földművelési, erdészeti, kertészeti, illetve az ipariskola gépészeti, vegyi, építészeti és kereskedelmi osztályaival. A szakiskolákban azok mehetnének, akik elvégezték az ismétlő iskolát vagy a felső népiskolát. Cikkeiben foglalkozott még a felső népiskola, illetve a polgári iskola, valamint a reáliskola megszervezésével és feladatával. Ezeket az iskolákat az anyagi foglalatosság magasabb fokára törekvő „polgárok", vagyis a középosztály szá-