Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

Előszó

ELŐSZÓ „Minden nemzet, mely e névre érdemes, tiszteletben tartja azon félfiait, kik tevékenységöknek magasabb célokat tűztek ki, akár a közélet, akár a tudomány vagy művészet körében kitűnő érdemeket szereztek maguknak, s ünnepnek tekinti a napot, melyet valamely dicső fia emlékének szentelhet. " (Eötvös József) Az újabbkori magyar pedagógia történetének egyik bámulatosan sokoldalú, lelkes és kezdeményező alakja Gönczy Pál, Hajdúszoboszló szülötte. A nagy pedagógus a polgári jellegű népoktatás úttörőjeként és szervezőjeként él a köztudatban, pedig mint pedagógiai szakíró is számottevő egyéniség. Személyiségének és reformtörekvéseinek elemző szintézisével azonban mindmáig adós maradt neveléstörténeti irodalmunk. Úgy hisszük, hogy e tanulmány kötelességteljesítés is egy olyan pedagógussal szemben, akinek eszméi sok tekintetben haladó jellegűek voltak. Meggyőződésünk szerint elvei a magyar pedagógiai irodalom értékes hagyományai. Előremutató eszméiből, sokrétű tevékenységéből a mai pedagógusok is sikerrel meríthetnek. Gyakorlati alkotásai felett jóllehet már eljárt az idő, de egyes pedagógiai elvei, mint például a gyermeki egyéniség tisztelete, a testi fenyítés elítélése vagy a növendékek tanórai foglalkoztatására való törekvés, ma is aktuális problémák. Munkásságában különösen értékesek a munka nevelő szerepét hangsúlyozó és elemző nézetei. Gönczy e tekintetben mint demokrata pedagógus mutatkozott be. Ellentmondásoktól terhes korának társadalmi gyakorlatára jellemző volt, hogy •— néhány demokratikus kezdeményezéstől eltekintve — elválasztotta egymástól a fizikai és szellemi munkát. így a megvalósulás útján elinduló törekvését végső soron a társadalmi körülmények sorvasztották el. Gönczy Pál nem volt radikális egyéniség. A pedagógia terén a pestalozziánus eszméket képviselte. Oktatáspolitikájában a társadalmi körülményeket és az anyagi eszközöket talán túlságosan is mérlegelő reálpolitikus volt. A tanügyet szervező munkájában állandóan a lehetőségek elve lebegett szeme előtt. Gyakorlati tevékenységének ez az elv volt szárnya és szárnyszegője egyszerre. Mégis, részben fenti beállítottságának köszönhette, hogy a maga korában nem szemlélője, hanem irányítója lehetett a tanügyi eseményeknek. Félszázados tanügyi munkásságát: a társadalmi haladásba, az ember tökéletesedésébe és a munka nagy jellemformáló szerepébe vetett optimista hit fémjelzi. Eddigi méltatói közül egyesek a református tanügyet fellendítő tevékenységét,

1 mások a népoktatásban kifejtett szervezői munkásságát,

2 ismét mások a munka és a szorgalom emberét ünnepelték benne.

3 Akadtak olyanok is, akik egyéniségéből a páratlan gyakorlati érzéket, vagy a nagy emberismerettel rendelkező minisztériumi tisztviselőt állították példaképül.

4 Méltatói azonban mindnyájan megfeledkeztek a teljes ember bemutatásáról és arról, hogy szervező tevékenységének mindeddig homályban hagyott vagy alig ismert eszmei gyökerét felkutassák. Nem kétséges, hogy Gönczy Pál gyakorlati munkásságát is csak elveinek, meggyőződésének feltárásával lehet eredményesen bemutatni. Gönczy nagyságát mi nem fékező reálpolitikájában, hanem a haladás szol-