Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

III. Tevékenysége a népiskolai törvény meghozataláért és végrehajtásáért (1867-1892)

Nemegyszer fordult elő, hogy a szülőket az egyház fordította szembe az iskolával, különösen az állami iskolával. Az agitáció hatására a szülők például elégették, megsemmisítették a természettani tankönyveket, mert azok szerintük „haszontalanok", „károsak". A papok kihasználva a hivők buzgóságát sok helyen izgattak a népiskolai törvény ellen is.

47a Az iskolát nem látogatott tanulók valóságos tömege mögött — mint ahogyan a tanfelügyelők egybehangzó jelentéséből kiderül — a szülők szegénysége mellett azok közönye, tudatlanságból származó idegenkedése, számtalanszor az iskola iránti ellenszenve húzódott meg. Még a jobb módú szülők sem vásárolták meg gyermekeik számára a legszükségesebb taneszközöket. Pénzt ígértek a tanítónak, csak ne jelentse fel őket a gyermek iskolai mulasztása miatt. Az ún. balítéletektől terhes szülői közvélemény megváltoztatásában jó lett volna támaszkodni a tanítóság szervezett, öntudatos rétegeire. De hol volt ez a tanítóság ? Ugyancsak a tanfelügyelői jelentések számoltak be a nyomasztó tanítóhiányról s a meglevők tudatlanságáról. A jelentésekből kiderül, hogy a tanítók a legegyszerűbb tanítási eszközöket: térképeket, földgömböket, természetrajzi ábrákat sem ismerték. így nem is használhatták a tanításban. Több helyen az iskolában azt tanították a villámról, hogy az a felhőből aláhulló kocsonyás anyag vagy kő. A korszak eredményei és hiányosságai mellett a fenti helyzetkép arra is utal, hogy az akkori viszonyok között a népoktatás gyors előre haladásának — ismert okokból — számos feltétele hiányzott. Annak, aki a múlt század második felében a népoktatás szervezése terén munkálkodott, rendkívül bonyolult problémákkal kellett megbirkóznia. így minden eredmény mögött nagy erőfeszítés állott. Gönczy Pál pedagógus tevékenységének félszázados évfordulóját 1888. május 6-án ünnepelte az ország. A fővárosi ünnepség egyik üdvözlő beszédére válaszolva így vallott a munka jelentőségéről: . . .a munka az egyedüli alap, amelyre az egyes ember, úgy mint a társadalom és a nemzet, a maga jövőjét alapítja."

48 A jubileumi ünnepség alkalmából egy hajdúszoboszlói küldöttség is üdvözölte. A megtisztelt pedagógus nagy hálával köszönte szülővárosának figyelmességét. Beszédében tevékenységéről — a többi között — ezt mondta: ,,. . .a szabadság a nemzet kellő mívelése nélkül ingatag alapon áll, ennél fogva ez volt fő kútfeje. . . azon szerény törekvésnek is, mely engemet egész hosszú pályámon lelkesített és lelkesít ma is, hogy azok közé sorakozzam, kik a magyar nemzet közmívelésén munkálkodnak."

49 A jubileum napján Trefort miniszter is megható levélben üdvözölte Gönczyt, aki ötven éven át mint író, tanár és köztisztviselő munkálkodott a népoktatás terén. ,,. . .ha a népoktatás és nevelés állapotát — írta — összehasonlítjuk azon állapottal, melyben az létezett, midőn Gönczy Pál kezdette meg pályáját, vagy azon állapottal, midőn az alkotmány helyreállíttatott, s Gönczy a közoktatásügyi minisztériumban, mint tanácsos működni kezdett s ez ügy fejlődésében igen jelentékeny tényező volt, úgy e sikerhez is lehet neki szerencsét kívánni."

50 A miniszter elismerő levelében az ünnepelt ember egész tevékenységének sajátosságát és jelentőségét megtaláljuk. A fényes ünnepség nem váltott ki osztatlan örömet mindenkiből. Míg sokan őszintén hódoltak előtte és elismerték érdemeit, mások elkeseredetten támadták az ünnepeltet és környezetét. Gárdonyi Géza „A jubileumi komédia" című cikkében támadta Trefortot, mert megengedte, sőt kezdeményezte a költséges ünneplést. Szerinte a fogadások költségeit jobb lett volna a népművelés fejlesztésére