Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

II. Gönczy, a mezei gazda

GÖNCZY PÁL, A MEZEI GAZDA „En az Alföldön nőttem fel, jól ismerem az ottani nép ügyességét. . . " (Gönczy Pál) A múlt század derekán hazánk gazdasági élete a nyugati államokhoz viszonyítva elmaradott volt. Igaz ugyan, hogy a kiegyezést követő években a tőkés hitelrendszer kibontakozása, a hazai gyáripar fellendülése a kapitalizmus fokozott fejlődését mutatta, de az osztrák tőkétől való függés és a feudális maradványok, a kiegyezés után is gátjai voltak a gazdasági élet fejlődésének. Az elmaradottságot különösen a „porosz úton" fejlődő mezőgazdaság tükrözte. A hazai mezőgazdaság a század második felében is alacsony technikai színvonalon állott, egyoldalúan szemtermelő és külterjes volt. E tarthatatlan viszonyok ellen Gönczy Pál felemelte szavát. A cikkek egész sorát írta a hazai mezőgazdaság fejlesztéséért. írásaival — mint mondotta — „eszmét" akart ébreszteni, s ez értékes törekvés, népnevelő munka volt. Felfogása szerint, ha gazdasági fejlődést és népjólétet akarunk, sokoldalúvá kell tenni a mezőgazdasági termelést. Alapelve: ,,. . .valamely gazdaság évi jövedelmezése annál inkább van biztosítva, mennél többféle annak jövedelmi forrása."

32 Az ember ilyen esetben függetlenítheti magát a természet szeszélyeitől. Ezt írja: „A nép. . . hadd lássa, hogy az emberi szorgalommal a csapásokat ha egészen el nem is kerüli, legalább lehet mérsékelni. A mi népünk mostani felfogása szerint — valószínűleg a restséget is akarván ezzel fedezgetni — sokszor olyan dolgokat is vár az isteni gondviseléstől, amelyet az megfeszített fáradtságra szokott adni."

33 Különösen a selyemhernyó tenyésztését, a fásítást, a szőlő és a dinnye termesztését szorgalmazta. Felismerte az öntözés jelentőségét is. Ezek érdekében fáradhatatlanul agitált és ösztönzött. Szervező munkájában a haladni vágyó gazdákra épített. Gyakran saját gyakorlatával, példájával buzdította a hazai földművelőket, a „gondolkodni szerető magyar gazdákat." Eszményképe a pallérozott mezei gazda volt. Ismerte a selyemhernyó-tenyésztés minden problémáját. A selymészettel foglalkozó írását így köszöntötte az egyik folyóirat szerkesztősége: „Üdvözöljük e népszerű értekezés jeles szerzőjét! — a gyakorlat mestere ad tanácsot a földipar azon ágában, mely fájdalom hazánkban még ekkoráig parlagon hever."

34 Gönczy rendkívül fontosnak tartotta a selyemhernyó tenyésztését, mert ettől várta a kisgazdaságok jövedelmének növekedését. Jól látta, hogy a szemestermények „mívelése" önmagában nem alkalmas földművelésünk előmozdítására. Uralma könnyen kimeríti a talajt. A kül- és belterjes művelést igénylő növények termesztésében a helyes arány kialakítását sürgette. Nézete szerint ehhez minden adottsággal rendelkezünk. Hazánk éghajlata például különösen alkalmas a selyemhernyó tenyésztésére. A selymészetben Kína, Japán mellett Franciaország és Olaszország példájával lelkesítette olvasóit. A múlt század derekán tovább folytatták — bár pénzügyi nehézségek és a politikai viszonyok rendezetlensége miatt lassú ütemben — a Tisza szabályozását. A folyószabályozások, mocsárlecsapolások következtében több ezer kat. hold föld kerülhetett művelés alá, és mentesült a csaknem évenkénti árvizektől.