Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

I. Gönczy Pál élete és munkássága a kiegyezésig

Ez vezette őt az elmaradott hazai viszonyok bátorhangú kritikájához. Az egyik svájci polgár nagylelkűségének láttán keservesen panaszolta: „Csodálatosabban tetszik azon történet nekem, ha azt hazám vagyonos s mívelt polgárainak szokásaival vetem egybe, — kik ezreket szórnak el az estélyek, tánczmulatságok, szükségtelen ruházkodás, — és a mindenek felett legveszedelmesebb kártyajátékra, de arról, hogy egy fillérke adót fizessenek a haza felemelésére, soha nem emlékeznek meg. . . ismerek embereket, kik egy pipa meggyújtásáért 2 pengő forintot adnak ki, s fájdalommal tudom, hogy ezen emberek még egy fél fillért sem tettek le a nép boldogításáért, pedig mily kiáltó szükség ez hazánkban, hol a természet bő adományai mellett van idő, midőn népünk éhenhalással küzd; mert tudatlan, mert azt, mit neki a természet csak nem kezébe ád használni nem tudja."

14 Jól tudjuk, hogy a nép említett nyomorának a puszta tudatlanságnál mélyebb gyökerei voltak. Az uralkodó osztály erkölcsén túl joggal bírálta a hazai feudális szemléletű iskola lélektelen tanítási módszerét és botfegyelmét is. Svájci tanulmányútja során nemcsak az árva- és szegénynevelő intézetek munkája volt rá nagy hatással, hanem az is, hogy olyan Európa-szerte híres emberekkel találkozhatott, mint Wehrli Kreuzlingenben és Fellenberg, Hofwylban. A valóban Pestalozzi nyomdokain haladó Werhrli rendkívül áldozatkész tanító volt. Már apját is Pestalozzi-rajongó iskolamenterként ismerték. A szegény és kevéssel beérő pedagógust Gönczy Pál az emberiség jótevőjének és hazája áldásának nevezte. A jó gyakorlati érzékű, energikus és gazdag Fellenberg csak látszatra követte a demokrata Pestalozzis Míg Pestalozzi neuhofi intézetében a termelőmunka nevelő hatása volt az első, s a gazdasági érdek csupán másodlagos, addig Fellenbergnél mindez fordítva jelentkezett. Pestalozzi a nevelés eszközeivel általános szabadságot, egyenlőséget akart elérni, Fellenberg a rendi különbségek elmélyítésére törekedett.

15 Hofwylban Fellenberg valóságos mintagazdaságot szervezett. Számos látogatója volt külföldről is. Magyarországi hírnevére utal, hogy Festetics gróf kikérte tanácsait a keszthelyi Georgikon továbbfejlesztésénél.

15a Fellenberg iskolájában érdekes beszélgetést folytatott magyar vendégével. Beszélgetésük során a pedagógus pálya olyan kérdéseit érintették, mint a pályaválasztás problémái, a hivatás szeretete, a kézimunka szeretete. Gönczy feltárta a hazai népnevelés elszomorító helyzetét, nevelősködése idején szerzett tapasztalatait és tanulmányútjának indítékait. Elmondta, hogy segíteni akar a népnevelésen, ezért tanító lesz. Fellenberg intézetében egy hónapig tartózkodott. Tanulmányozta annak munkáját^ a,,mester"pedagógiai műveit.Éleslátásra és kiforrott nézetekre vall,hogy elismerte ugyan Fellenberg érdemeit, de lélektani szempontból mégsem tartotta kifogástalannak intézete munkáját. Intézetében a tanítókra és a növendékekre nehezedő „nyomást", kényszerítést észlelt. Ez szerinte a pedagógiában nem engedhető meg, mert a gyermekekben fájdalmat szül, akadályozza a tehetség szabad fejlődését és gátolja az öntevékenység kibontakozását. „Én mindent vissza szeretek vezetni — írja — az emberi lélek sajátságaira, mihelyt az attól eltért, vagy más szóval kényszerítő formában jelent meg, már szerintem sikertelen, vagy ha van kit kényszeríteni kell, igen későn jön meg a foganat."

16 Svájcból Németországon át jött haza. Útközben a svájci mintát követő intézetek munkáját tanulmányozta. Bejárta Württemberget, Bajorországot és Felső-Ausztriát. Elismeréssel fogadta a jót, de bírált is. Bár istenhívo ember volt,