Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

I. Gönczy Pál élete és munkássága a kiegyezésig

gömböt készített. Gálos-Petriben ismerkedett meg Végh Jozefával, későbbi felcségével is. A következő években korábbi iskolájában folytatta tovább tanulmányait. Debrecenben ismerkedett meg Karap Sándor váltó- törvényszéki bíróval és sógorával, Diószeghy Sámuellel, a híres fű vész fiával. 1844 nyarán ez az ismerkedés tette lehetővé számára a svájci tanulmányutat. Külföldi utazása életének igen fontos szakasza és bizonyos mértékig eszméinek gyökere is volt. Külföldön a szegény gyermekek nevelését tanulmányozta. Karapék elhatározták ugyanis, hogy a svájci mintát követve egy szegény- s árvanevelő intézetet alapítanak Zeleméren. Az intézetben a gyermekek nevelését főleg selyemhernyó-tenyésztéssel kívánták összekötni. Elhatározásukat tett követte. 1845 január elején elkészült az alapító oklevél. Ebben nem kisebb feladatot tűztek az intézet elé, mint megismertetni a vidéket: ,,a . . .kender-, len-, komlóolaj növények, dohány-, kerti vetemények termesztésével, gazdasági és háziállatok, főleg tehenek tartásával s ezzel egybefüggő tejgazdasággal, selyemtenyésztéssel..." Majd célkitűzéseiket így folytatták: ,,. . .kiírtjuk embereinkből azon balhiedelmet, miszerint a magyar paraszt csak ekeszarvához, vagy pásztorbotra volna teremtve."

10 Az intézet vezetőjéül Gönczyt választották, mert olyan embert láttak benne, aki kellő gazdasági ismeretekkel rendelkezik és jó nevelő. Az ifjú pedagógus komolyan vette a tervet, s tanulmányútja előtt — ismereteinek kiegészítése érdekében — könyvkötészetet, esztergályos és asztalos mesterséget tanult. Svájci tanulmányút. —- A szükséges felkészülés után 1844 júliusától szeptemberéig tartózkodott külföldön. Figyelme az árvaintézetek életének minden részletére kiterjedt, s megfigyeléséről naplójában számolt be. Tanulmányútjának igen figyelemre méltó eszméje: a külföldi példát másolni nem szabad! Erről így írt: „Ha valamely jót, hasznost tapasztaltál, láttál életedben más nemzeteknél, nemcsak jósága felől, hanem annak igazi hasznos volta felől meggyőződtél, ne kívánd egy más p. o. saját nemzetedre épen úgy alkalmazni. . . minden ilyen alkalmazásnál tekintetbe kell venni a nemzeti hajlamokat, szokásokat, s úgy alkalmazni újításodat, hogy azokkal összeütközésbe ne jöjjön, mert ha igen, már alapjában elhintetted a fenn nem maradhatás magvát."

11 Annyi más idegenben járt kortársától eltérően tanult a fejlettebb nyugati viszonyokból. Tapasztalatait elméleti és gyakorlati munkájában egyaránt kamatoztatta. Tanulmányútjának másik kikristályosodott elve a haza és a népszeretet egységének hirdetése volt. Az egyik meglátogatott svájci intézet naplójába ezt írta be : „A honszeretet, a népszeretetben is áll,ki azt neveli,hazájának legnagyobb szolgálatot tesz."

12 Útja során számos élménnyel és tapasztalattal gazdagodott. A fejlettebb svájci viszonyok önkénytelenül is a hazai helyzet elemzésére, vívódásra serkentették. Háborgó lelkében ilyen kérdések merültek fel : „A haza, melynek boldog polgárai vannak, lehet-e boldogtalan ? A haza, melynek fiai erősek lélekben, testben s vagyonban lehet-e elmaradott s gyáva ? A kérdésben benne a felelet."

13 Az elmaradottság felszámolását, a nép felemelkedését és boldogítását a neveléstől várta. Véleménye szerint a nevelésben a svájciak követtek helyes utat. Iskoláikban a lélek mellett a testet is nevelték, s ez elválaszthatatlan volt a fizikai munkától. A svájci népoktatás hatására gazdaságilag „önellátó" intézetek felállítását sürgette Magyarországon is. Gönczy azonban nagyon jól ismerte az itthoni viszonyokat. Világosan látta az uralkodó osztály konzervativizmusát, önzését, áldozatkészségének hiányát.