Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

I. Gönczy Pál élete és munkássága a kiegyezésig

gömböt készített. Gálos-Petriben ismerkedett meg Végh Jozefával, későbbi felc­ségével is. A következő években korábbi iskolájában folytatta tovább tanulmányait. Debrecenben ismerkedett meg Karap Sándor váltó- törvényszéki bíróval és sógorával, Diószeghy Sámuellel, a híres fű vész fiával. 1844 nyarán ez az ismerke­dés tette lehetővé számára a svájci tanulmányutat. Külföldi utazása életének igen fontos szakasza és bizonyos mértékig eszméinek gyökere is volt. Külföldön a szegény gyermekek nevelését tanulmányozta. Karapék elhatározták ugyanis, hogy a svájci mintát követve egy szegény- s árvanevelő intézetet alapítanak Zeleméren. Az intézetben a gyermekek nevelését főleg selyemhernyó-tenyésztés­sel kívánták összekötni. Elhatározásukat tett követte. 1845 január elején elkészült az alapító ok­levél. Ebben nem kisebb feladatot tűztek az intézet elé, mint megismertetni a vidéket: ,,a . . .kender-, len-, komlóolaj növények, dohány-, kerti vetemények termesztésével, gazdasági és háziállatok, főleg tehenek tartásával s ezzel egybe­függő tejgazdasággal, selyemtenyésztéssel..." Majd célkitűzéseiket így foly­tatták: ,,. . .kiírtjuk embereinkből azon balhiedelmet, miszerint a magyar paraszt csak ekeszarvához, vagy pásztorbotra volna teremtve." 10 Az intézet vezetőjéül Gönczyt választották, mert olyan embert láttak benne, aki kellő gazdasági ismere­tekkel rendelkezik és jó nevelő. Az ifjú pedagógus komolyan vette a tervet, s tanulmányútja előtt — ismereteinek kiegészítése érdekében — könyvkötészetet, esztergályos és asztalos mesterséget tanult. Svájci tanulmányút. —- A szükséges felkészülés után 1844 júliusától szep­temberéig tartózkodott külföldön. Figyelme az árvaintézetek életének minden részletére kiterjedt, s megfigyeléséről naplójában számolt be. Tanulmányútjának igen figyelemre méltó eszméje: a külföldi példát másolni nem szabad! Erről így írt: „Ha valamely jót, hasznost tapasztaltál, láttál életedben más nemzeteknél, nemcsak jósága felől, hanem annak igazi hasznos volta felől meggyőződtél, ne kívánd egy más p. o. saját nemzetedre épen úgy alkalmazni. . . minden ilyen alkalmazásnál tekintetbe kell venni a nemzeti hajlamokat, szokásokat, s úgy alkalmazni újításodat, hogy azokkal összeütközésbe ne jöjjön, mert ha igen, már alapjában elhintetted a fenn nem maradhatás magvát." 11 Annyi más idegenben járt kortársától eltérően tanult a fejlettebb nyugati viszonyokból. Tapasztalatait elméleti és gyakorlati munkájában egyaránt kamatoztatta. Tanulmányútjának másik kikristályosodott elve a haza és a népszeretet egységének hirdetése volt. Az egyik meglátogatott svájci intézet naplójába ezt írta be : „A honszeretet, a népszeretetben is áll,ki azt neveli,hazájának legnagyobb szolgálatot tesz." 12 Útja során számos élménnyel és tapasztalattal gazdagodott. A fejlettebb svájci viszonyok önkénytelenül is a hazai helyzet elemzésére, vívódásra serkentették. Háborgó lelkében ilyen kérdések merültek fel : „A haza, melynek boldog polgárai vannak, lehet-e boldogtalan ? A haza, melynek fiai erősek lélekben, testben s va­gyonban lehet-e elmaradott s gyáva ? A kérdésben benne a felelet." 13 Az elmara­dottság felszámolását, a nép felemelkedését és boldogítását a neveléstől várta. Véleménye szerint a nevelésben a svájciak követtek helyes utat. Iskoláikban a lélek mellett a testet is nevelték, s ez elválaszthatatlan volt a fizikai munkától. A svájci népoktatás hatására gazdaságilag „önellátó" intézetek felállítását sürgette Magyarországon is. Gönczy azonban nagyon jól ismerte az itthoni viszonyokat. Világosan látta az uralkodó osztály konzervativizmusát, önzését, áldozatkészségének hiányát.

Next

/
Thumbnails
Contents