Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Rácz István: Hajdútelepítések- és kiváltságolások

A fejedelem — bízva a hajdúk harci erényeiben — felkarolta őket : Simontornyát, Göncöt és Tarpát hajdúvárosi szabadsággal ruházta fel, a Sajó—Hernád vidékén pedig Patay Sámuel főkapitánysága alatt, a szabad hajdúvárosoktól függetlenül, külön Hajdúkerületet alakított. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának elbukásával azonban a régi hajdúszabadság visszaszerzésének a lehetőségei véglegesen elenyésztek. A jobb ágy falvak sorába lesüllyesztett volt hajdúhelységek közül jó néhány a XVIII. század folyamán kísérletet tett arra, hogy hajdúszabadságát visszaállítsa, ezeknek azonban hivatalos igazságszolgáltatási fórumokon lefolytatott pere teljesen eredménytelen maradt. Végül is tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a hajdúszabadság gyakorlása évszázados kiteljesedés után a XVIII. század elejétől csupán arra a hat hajdúvárosra korlátozódott, (Böszörmény, Szoboszló, Nánás, Dorog, Hadház, Vámospércs), amely meg tudta védelmezni kiváltságait és Hajdúkerületbe tömörülve egészen 1848-ig, illetve 1876-ig külön közigazgatási egységet alkotott. E hat hajdúváros belső életének, gazdasági-társadalmi viszonyainak s nem utolsó sorban önkormányzatának teljes igényű feldolgozása a történetírásnak további megtisztelő feladata lesz. JEGYZETEK 1 A hajdúkutatás eiedményeiről, feladatairól Szendrey István: A hajdútörténet-kutatás újabb eredményei (Elet és Művelődés, 1959. 1. sz. 56—59); Dankó Imre: A hajdúkutatás jelenlegi állása és feladatai (DMÉ 1962—1964. 47—57.) 2 Szabó István: A hajdúk 1514-ben (Századok, 1950. 178—198); uő.: A hajdúság kialakulása (Debrecen, 1956), Balogh István: Határhasználat Hajdúböszörményben a XVIII. században. (Etnográfia, 1955); Makkai László: A kuruc nemzeti összefogás előzményei (Budapest, 1956); Szendrey István: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért (Debrecen, é. n.); Zimányi Vera: Adatok a dunántúli hajdúk történetéhez (Századok. 1960.286—302) ; Dankó Imre: A Sajó—Hernád melléki hajdútelepek (Sárospatak, 1955); uő.: Nyírbátor hajdúváros (Nyírbátor, 1957); uő.: A körösköz-bihari hajdúság (Gyula, 1959); uő.: A déldunántúli—baranyai hajdúság (Klny. 1960); Rácz István: Hajdúszoboszló önkormányzata a XVII. században (DME 1958— 1959. 85—104); uő.: A magánföldesúri hajdútelepítések kérdéséhez (Acta Universitatis Debreceniensis. . . 1961. 149—169) uő.: Couches militaires issues de la paysannerie libre en Europe orientale du XV

e siècle au XVII

e (Slavica IV. 1964. 45—69.) 3 Takáts Sándor: A magyar gyalogság megalakulása (Budapest, 1908) 100. 4 Dongó Gyárfás Géza közli és ford. : Történeti jegyzetek Zemplén vármegyéről (Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. 1900. ápr. 104.) 5 Zimányi Vera: Megjegyzések a vitához (Tört. Szle. 1963. 76.) 6 Debreceni Állami Levéltár. Districtus Hajdonicalis. Privilégiumok. 320. csomó. 7 Homonnay Bálint egyezsége a hajdúkkal 1608. ápr. 19. Közli Komáromy András: A szabad hajdúkra vonatkozó levelek és okiratok (Tört. Tár. 1900. 446—448.) 8 Origó et Status Privilegiatorum Oppidorum Hajdonicalium. . . (H. é. n. 14—15.) 9 II. Ferdinánd kiváltságlevele a dorogiaknak 1632. aug. 10. O. L. Kamarai lt. NRA. Fasc. 35. No. 20. 10 Rácz István: i. m. (A magánföldesúri. . .) 153 11 Móczár József: Nagyszalonta 1606—1906 (Nagyszalonta, 1906) 31—33. 12 Aldásy—Czobor: Címereslevelek III. (Budapest, 1937) 32—33. 13 Szendrey István: i. m. 6; Régeny kiváltságlevele Debreceni Református Kollégium Kézirattára, R. 920/50.