Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Benda Kálmán: A Bocskai-kori hajdúság összetétele és társadalmi törekvései

utalunk csupán, ezek azonban a hazai, sot a nemzetközi irodalomról is részletesen tájékoztatnak: Benkő Loránd: Régi magyar személynévadás (Budapest, 1949): Kálmán Bêla: A nevek világa (Budapest, 1967); Szabó István: Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből (Budapest, 1954) Bevezetés 6—15. ; Veress Eva: Háztartás, telek és termelés viszonya hegyaljai és bodrogközi jobbágyfalvakban a XVI. század derekán (a Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában c. kötetben. Szerk. Makkai László. Budapest, 1966) 336—342. 24 Az általunk ismert összeírásokban a Kovácson kívül még egy nevet találhatunk melléknévi formában, s ez az iskolai végzettségre utaló Deák. A Rottal parancsnoksága alatt álló Balog János hajdúszázadának 1601-es összeírásában pl. Kovács Jakab egyszer Jacob koatsch, máskor Kouaz Jacob néven került az összeírásba, ahogy Deák Gergelyt általában Gergelj deackh-nak, egyszer Georgius Literatus-nak írták be, jellemzően arra, hogy a vezetéknév ezekben az esetekben még megőrizte ragadványnév jellegét. 25 Néhány esetben a helynév nem kap i képzőt, hanem eredeti alakjában marad a névben: Torda, Buda stb. Már Szabó István (Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai, i. m. 13.) rámutatott arra, hogy az ilyen nevek jelentése azonos az i képzővel ellátottakéval. 26 E sorok írója jól emlékezik rá, hogy amikor a második világháborúban, 1944 őszén ezrede a Szamos menti harcokban olyan veszteséget szenvedett, hogy két másik, hasonlóan megtizedelt alakulattal össze kellett vonni, a máról holnapra összekerült ismeretlenek leghamarább azt tudták meg egymásról, ki honnan való, — s heteken át így is különböztették meg egymást : a magas debreceni fiú, a vásárhelyi Pista stb. 27 Ld. pl, a hernádnémeti hajdúk összeírását 1708-ból (Közli Dankó Imre: A Sajó—Hernád melléki hajdútelepek. Sárospatak, 1955. 15 s köv.) vagy még inkább a hét kiváltságos hajdúváros 1702-es conscriptióját (Közli: Boldisár Kálmán: i. m. 69 s köv.) 28 A helynevek azonosításában a kutató sajnálattal kénytelen nélkülözni a mindmáig hiányzó magyarországi történelmi helységnévtárt. Ebben a vonatkozásban, országos viszonylatban, főleg két kiadványra lehet támaszkodni. Ezek: Lexicon universorum regni Hungáriáé locorum populosorum. . . Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása. Kiadja a Magyar Békeküldöttség (Budapest, 1920) és Johannes Lipszky: Repertórium locorum. . . Hungáriáé, Slavoniae, Croatiae et. . . Transylvaniae (Buda, 1808.) 29 1. Császár Edit: A hajdúság kialakulása (Debrecen, 1932) 16 s köv. és Maksay Ferenc: Parasztság és zsoldosszolgálat a XVIII. századi Magyarországon (Hadtörténelmi Közlemények 1956.1. sz. 26. s köv.) Egyébként a hajdúk katonai szervezete is olyan kérdés, mely részleteiben még tisztázásra vár. 30 Vö. Gyárfás István: A jászkunok története III. (Kecskemét, 1880) 180 s köv. és Györffy István: A hajdúk, i. m. 221—223. 31 Hódoltsági területre utaló nevek: Hévíz, Orosháza (2), Cegléd, Püsköpladány, Makó és Karcagújszállás. Partiumiak: Bihar megyei: Sáránd (2), Pelbárthida, Dancsháza, Herpály, Várad (2), Papi (2, ez esetleg Bereg megyei is lehet), Erapáti, Belényes, Bihar (2), Kisharsány, Tatárfalva, Székelyhíd, Csiff, Vekerd, Pályiújlak, Oros, Rábé és Bajom; Szabolcs megyei: Kisvárda, Kalló Harang, Hatháza, Panyola; Szatmár megyei: Dányád, Károly; Máramaros megyei: Sziget, Száldobos; Abaúj megyei: Littka, Zaránd megyei: Borosjenő; Bereg megyei: Vámosatya (talán a Biharnál említett Papi); Ung megyei: Feketeardó. 32 Hódoltságiak: Makai, Körösi, Fóti, Keceli. Partiumiak: Marciházi, Szilágyi (3), Valkai (2), Bécsi,Pataki,Lugosi,BodzásiésBaksai. Erdélyi: Hunyadi. Bizonytalan és megállapíthatatlan: Váraljai, Simoni, Paty, Király, Somogyi, Ketesdi, Bábonyi, Bányai. (Az armális szövegét közli Sándor Imre: Czímerlevelek, i. m. 71. sz.) 33 A neveket közli Györffy István: A hajdúk, i. m. 223. Hódoltsági: Gyulai, Kamuti, Csabai (2), Bánhegyesi, Makai, Becskereki, Egri, Turi. Partiumi: Arad megye: Baki (1566-ban még említik a falut, később elpusztult és nem települt újra. Vö. Csánki Dezső: Magyarország történelmi