Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Komoróczy György: A hajdúkerület szervezetének néhány problémája a XVII-XVIII. században

költséget is eltávoztathassuk, mindenkor Beszermény városába kelletik gyűlést tenni, amikor az szükséges és az idő azt engedi." A továbbiak során azonban korántsem tartották kizárólag Böszörményben a közgyűléseket. E szokás csak a kerületi székház megépítése után vált rendszeressé. De ahhoz még a háborús időkben is ragaszkodtak, hogy általában hetenként de havonként föltétlenül összegyűljenek. A század végére kialakult apparátus révén folyamatos közgyűlésről beszélhetünk. A közgyűlés elnöke a Hajdúkerület főkapitánya volt: mellette a nótárius és a procurator már 1693-tól kedve ismert. A közgyűlési határozatok minden városra kötelezőek voltak. 1696. május 8-án arról döntöttek, hogy „minden hajduvárosbeli ablegátusok fölvállalják, hogyha valamely városra executio megyén, tehát (akkor) mind az hét város közönségesen fizessen egyet." 1698. november 22-én a tisztújítások ellenőrzésére városonként 2—2 ablegátust választott a közgyűlés. Véleményünk szerint ez a két-két ablegatus volt a későbbi szervezet kiinduló pontja és az időszakos delegátusokból általuk lett a kerületi tanács állandó tisztségviselőinek rendszere. Erre utal az 1698. dec. 31-én hozott határozat, amely kimondja, hogy „a nemes hét hajdú város iuratus assessori nem tartoznak város dolgában kimenni a várossal, sem pedig tanács kívánságára másik városok praeiudiciuma ellen ellenkező dolgokban semmit is cselekedni, sem városok követségét is hét hajdú városok gyűlésében reportálni, hanem legyen mindenik városnak bizonyos követe mindenkor jelen" Ez a döntés föltétlenül a megszilárdulóban levő szervezetre utal és ezzel a kerületté alakulás folyamatának második fázisa befejezést nyert. A Rákóczi-féle szabadságharc folyamán a kerületi szervezet katonai irányítás alatt állott, de végeredményben ezen túlmenően semmi változás nem következett be. Ekkor és az ezt követő évek során a Szabolcs megyével folytatott harc szinte állandó zajlása közben szilárdult meg a kerületi apparátus, amely végül is az 1791. évi 21. tc. megalkotásakor, a Hajdúkerület önállóságának törvényes elismerése időszakában végleges formát nyert. A Kerület vezetésére jellemző az azonos családok kiemelkedő és szinte állandósult irányító tevékenysége. A Csanády család tagjai három nemzedéken át megszakítás nélkül kormányozták a Kerületet 1711-—1790. évek között s mellettük egyéb tisztségeket is egymást váltó családok uralmának visszatérő rendszere emelt ki. A hivatali ügyvitelt az 1690-es évektől kezdve a jegyző, majd a főjegyző irányítása alatt álló kancellária látta el. Személyét a főkapitány, majd a XVIII. sz.-ban rendszeresített alkapitány irányította, utóbbi elsősorban a bírósági jogkör területén. Lassan alakult ki a Kerület joghatósága. Az államigazgatási feladatok különösen az adópolitika végrehajtó szolgálata és a katonaügyek ellátása területén jelentkeztek. Az igazságszolgáltatás jogkörével már csak 1698. november 22-i közgyűlés által meghatározott 16 pontra terjedő döntésekben találkozunk. Magánjogi és büntetőjogi vitás esetekben e 16 pont több évtizeden át vezérfonalként állt a jogalkalmazás területén a kerületi apparátus előtt. 1757 óta pallosjogot is csak a Kerület gyakorolhatott. A városi tisztségek választásain a Kerület képviselőjének jelen kellett lennie a Szepesi Kamara küldöttén kívül. Amíg 1699. febr. 10-én még bizonyságlevelet kellett kapnia a főkapitánynak, hogy a városok választásain részt vehessen, addig a XVIIL sz. folyamán már hivatali jogköréből eredő természetes kötelezettsége volt e feladatkör ellátása. A Kerület szervezete széles hálózatot ölelt fel s ennek részletes ismertetése a jövő