Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Komoróczy György: A hajdúkerület szervezetének néhány problémája a XVII-XVIII. században

A termelés menete, az elosztás igénye, a jogalkalmazás kötelezettsége megteremtették a városigazgatás feladatkörét, az pedig maga után vonta a szervezeti formák megszilárdulását s az ügykezelés rendjének kialakulását. Mindezek a személyi apparátus szélesedésére voltak hatással. Mindenesetre az eddig megjelent tanulmányok és a kiadatlan források elég nagyszámú tisztségről nyújtanak tájékoztatást. A fejlődő és erősödő városi önkormányzat föltétlenül hozzájárult a kerületi szervezet kialakulásához. Csak a széles körben kibontakozó városi igazgatás után vált szükségessé egy központi szervezet, amely összefogta a városi közösségeket, irányította és ellenőrizte azokat, ugyanakkor végrehajtotta a reá bízott államigazgatási feladatokat katonai és közigazgatási téren. Ennek a kerületi szervezetnek objektív feltételei csakis a városokban megszilárdult polgári igazgatás után értek meg. Ezért természetesnek tartható, hogy a hajdúvárosok egyetemének fogalmával csak a XVII. sz. második felében és nem korábban találkozunk. Az ,,Universitas privilegiatorum septem oppidorum Haidonicalium" kialakulásánál több mozzanat játszott szerepet. Ezek között talán a legdöntőbb az volt, hogy az önálló, összefogó irányítás nélküli városok önmagukban semmiképpen sem állhattak volna ellen a későbbiek során elsősorban Szabolcs megye nyomásának, amely az egész XVII. sz. folyamán éles küzdelmet folytatott a hajdúszabadság megsemmisítése céljából. A kiváltságolt városok szüntelenül tiltakoztak a megye jogfosztó és elnyomással fenyegető tevékenysége ellen, de tiltakozó ellenvetéseik külön-külön nem vezettek arra az eredményre, amelyet összefogó szervező és centrális erőfeszítéssel elérhettek. Emiatt a Hajdúkerület kialakulásában az elsődleges tényező a hajdúvárosok védelmének szükségessége volt, amely egyúttal kiinduló pontja lehetett egy aktívabb fellépésnek a megye ellen. Ezt a helyzetet más hajdútelepek nem ismerték fel, vagy ha igen, nem volt meg a lehetőség az összefogásra. A másik tényező az állam érdekéből született meg. A központi államigazgatás kormányszervei ugyanis a hajdúságot a katonatartás, a portio, a beszállásolás, a hadtáp és más kötelezettségek teljesítése alól sohasem akarták mentesíteni. Buda felszabadítása és a török kiűzése után mind erőteljesebben lépett fel a szabad hajdúk ilyen irányú megterhelésének szükségessége is. Ez az állami kívánság szembetalálkozott a szabad hajdúvárosok kiváltságaival, melyeknek korlátozása legcélszerűbben úgy volt elképzelhető, hogy az állami szerveknek alárendelt kerületi középszerv megalakulását elősegítve, a Hajdúkerület legyen az összekötő a Felső-Magyarországi Főkapitány és más szervek, valamint a hajdúvárosok között. E két ellentétes tendenciájú szándék: a városok spontánnak induló, de tudatossá vált összefogása, továbbá az államigazgatást megkönnyítő kormányhatósági törekvések találkoztak össze akkor, amikor a hajdúvárosok rendszeresíteni kezdték tanácskozásaikat. A Hajdúkerület kialakulásának kezdő tényei ismeretlenek. De az elnevezés még akkor is fennmaradt, amikor az 1715. évi 95, tc. alapján Polgár községe véglegesen Szabolcs megye területéhez került. Ismeretes, hogy Pély Gábor és Sillye Gábor főkapitányoknak hivatalos jelentés formájában összefoglalt hajdútörténeti elaborátumain túlmenően a szervezeti életről egyetlen tanulmány sem látott napvilágot. Emiatt e kérdés feldolgozása — éppen a haldokló feudalizmus időszakában kibontakozó kerületi formának nagy jelentőségére való tekintettel a magyar államigazgatás rendszerének megismerése szempontjából —, a jövő egyik fontos feladata. A Haj-