Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Rácz István: Hajdútelepítések- és kiváltságolások

mádi, Vekerd, Sass, Régeny, Félegyháza, Bagamér, Mikepércs, Bagos, Konyár, Derecske, Berettyóújfalu, Kaba, Sáránd, Tépe

10 nevű falvakba, tehát összesen mintegy 20 „kishajdú városnak" nevezett helységbe telepített hajdúk privilégizálását is Bocskai nevéhez fűzi. A valóságban azonban rá kell mutatnunk arra, hogy a Bocskainak tulajdonított utóbb felsorolt kiváltságolások teljes egészükben nem igazolhatók, sőt több esetben minden kétséget kizáróan meg tudjuk állapítani, hogy későbbi hajdútelepítésről van szó, vagy legalábbis kiváltságleveleiket később nyerték. Az biztos, hogy a Kölesérről Szalontára átköltözött hajdúk kiváltságolása Bocskai érdeme.

11 De ugyanakkor néhány ránk maradt kiváltságlevél azt bizonyítja, hogy Urögdre 1607-ben az öreg Rákóczi Zsigmond,

12 Beretytyóújfaluba, Kőrösszegre, Tamásiba 1608-ban és Régeny-pusztára 1609-ben Báthory Gábor telepített hajdúkat.

13 Mezősass kiváltságolása 1628-ban Bethlen Gábor nevéhez kapcsolódik,

14 a harsányi és derecskéi hajdúkat pedig 1631-ben I. Rákóczi György látta el privilégiummal.

15 Okleveles anyag alapján bizonyítható, hogy a Bakos Gergely kapitánysága alatt Mikepércsre települt 75 hajdú 1615-ben Bethlen Gábortól kapott kiváltságot.

16 Az is biztosra vehető, hogy Kaba Bocskai után nyert hajdúszabadalmat.

17 Nem tudjuk kideríteni, hogy az 1626. évi erdélyi törvénykönyvben megnevezett többi helység Bocskai halála után népesült-e be kiváltságolt hajdúkkal vagy sem, de Kölesér kivételével arra sincs biztos adatunk, hogy Bocskai telepítéséről lenne szó. A lényeges mindenesetre az, hogy az erdélyi fejedelmek Bocskai után is tovább folytatták a hajdúszabadság adományozását s ezzel kapcsolatosan a hajdútelepítés nagy munkáját. Az erdélyi fejedelmek és a magyar királyok államfői jogköréhez kapcsolódó hajdúkiváltságolásaival párhuzamosan Magyarországon a XVII. században a hajdútelepítésnek egy másik formája is megjelent, az ún. magánföldesúri hajdúkiváltságolás. A magánföldesúri hajdútelepítések eredetét még a XVI. században kell keresnünk. Egyes nagybirtokosok — világiak és egyháziak — magánhadseregükbe szabad hajdúkat fogadtak fel,

18 akiket aztán a XVII. században le is telepítettek. Ezeket Bocskai kiváltságolásától eltérő érdekek hívták életre, más volt a jellegük és másképpen alakult további sorsuk is. A magánföldesúri hajdúk katonáskodásuk fejében — a fejedelmi kiváltságolásokhoz hasonlóan — mentesültek a feudális szolgáltatások terhe alól. A korábbi állásponttal szemben megállapítható, hogy magánföldesúri hajdútelepítések a Dunántúlon éppenúgy találhatók, mint a Tisza vidékén. A kutatás jelenlegi állása szerint többsége az ország keleti felében jött létre. Az erdélyi fejedelemség területén magánföldesúri mivoltukban is a Rákócziak, míg a Dunántúlon a Batthyányiak voltak a leghíresebb hajdútelepítők. Ezúttal eltekintünk e magánföldesúri hajdútelepítések felsorolásától, annál inkább, mert magam is száznál több helységről tudtam megállapítani a Tisza mellett, a Sajó—Hernád vidékén és a dunántúli részeken, tehát végig a török hódoltság vonalán, hogy egészben vagy részben magánföldesúri hajdúk szállták meg.

19 A magánföldesúri hajdúk létszámát hozzávetőlegesen is nehéz megállapítani, mert a legtöbbször szétszórtan, a népességükben megritkult vagy teljesen elnéptelenedett helységekben telepedtek le és összeírást csak a legritkább esetben készítettek róluk. A földesúri hatalom a telepítéssel magánhadserege létszámának gyarapítása mellett az elnéptelenedett falvak lakosságát akarta feltölteni. De afölött éberen őrködött, hogy ne a saját, hanem más földesurak jobbágyai kerüljenek hajdúka4 A hajdúk. 19