Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Benda Kálmán: A Bocskai-kori hajdúság összetétele és társadalmi törekvései

megyei), Pálfölde a Zemplén megyéhez tartozó, de közvetlenül az ungi határon található kis település. Pósaháza ettől mintegy 40 km-re keletre, Bereg megyében van. Az ugyancsak Rottal seregébe tartozó, már említett Balog János hajdúi között, a 4. tizedben a következő neveket írhatjuk ki: Körosj, Seekhj, Kerepsj, Czabai, Harastj. Mivel Kőrös (Nagy- vagy Kiskörös) és Kerepes neve egyértelműen a Duna—Tisza közére utal, feltételezhetjük, hogy Csaba a mai Rákoscsabával, Haraszti pedig Dunaharasztival vagy ez elpusztult Pótharaszttal azonos. Szék már távolabb esik, Hevesben Eger mellett, vagy Biharban ismerünk legközelebb ilyen nevű falut, hacsak nem a Szegi (Isaszeg) név torzult el Székire. Ugyanitt a 3. tizedben az alábbi nevek említhetők: Keczkemetj, Kataj, Eíscherj, Uyfaluschj. Kecskemét, Káta (Nagykáta, Szentmártonkáta, Egreskáta vagy Lőrinckáta) egy környékre utal, így valószínű, hogy a sok Újfalu közül itt a Monor mellettit (a török időben elpusztult település), továbbá, hogy nem a Csongrádi, hanem a Nagykáta melletti Ecsert kell értenünk. Persze van olyan tized is, melynek bőséges helynévanyagából egy sem szolgál támpontul, s így valamennyi helynév bizonytalan marad. Ugyancsak a Balog János féle csapatban, a 11. tizedben az alábbi vezetékneveket találjuk: Kalaj, Giarmatj, Sakalj, Halapj, Busiachj, Katoti. Gyarmat nevű hely 16, Kalló 4, Szakáll 4, Haláp 4, Buzsák 4 található az országban, Katót pedig eltorzult (K. Tóti ? K. Toldi ?) nem azonosítható. Igaz, Nógrád megye területén mind az öt említett községből találhatunk egyet. Mindebből látszik, hogy ezekből a névsorokból csak általános következtetéseket vonhatunk le, és statisztikailag rendszerezhető, végleges számadatokra nem juthatunk. Annál kevésbé, mert anyagunk csak néhány északkeleten állomásozó hajdúegységre vonatkozik, és mindeddig sem a Dunántúlról sem Erdélyből nem ismerünk hasonló összeírást. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a rendelkezésünkre álló névsorok, nem igazolják azt a feltevést, hogy a hajdúk zöme az évtizedek óta hódoltsági területről, a Dél-Alföldről származik. A Rottal parancsnoksága alatti, a szendrői és a szatmári, kereken 1500 hajdú közt, a nevek tanúsága alapján legföljebb 10—15% származhatott a töröktől megszállott Alföldről, ugyanakkor a nevek 35—40%-a a Partiumra, Bihar, Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ung, Abaúj és Zemplén területére utal. Ezek közül is elsősorban a hódoltság peremvidéke, Bihar, Szabolcs és Szatmár megyei helynevek fordulnak elő a legnagyobb számban. Lényegében ugyanezt mutatják az egyéb hajdúnévsorok is. Az 1605-ben letelepített és kiváltságolt 9254 gyalogos hajdú 13 kapitányából 8 helynévből képzett vezetéknevet viselt: Csomaközi András, Szilasi János, Kövi Miklós, Pallai Pál, Somogyi György, Csatári János, Szénási Mátyás és Fűzi István. Csomaköz Szatmár keleti részén található; Szilas Torontálban, Temesben és a dunántúli Fejér megyében is előfordul, de Torna megyében is megtaláljuk; Kövi nem vonatkozhat Túrkevére, mint Györffy gondolta (ebben az esetben Kevi lenne), csak a Gömör megyei Kövi-re, Palló Ung megyében van; Somogyinak nemcsak a dél-dunántúli táj szülöttjét hívhatják, hanem azt is, aki a Bihar megyei Somogy faluból származik; Csatár sok van, akad a Dél-Alföldön, de Békésben és Biharban is, az utóbbiban kettő is; Szénás előfordul Baranyában és Békésben, de Bácsban is; — a Fűzi név vagy a Torna megyei Fűz-re, vagy az abaúji Fűzi-re vonatkozik. A nyolc névből tehát csak egy utal hódoltsági belső területre, ez sem teljes bizonyossággal (Szénási), míg három (Csomaközi, Pallai és Fűzi) határozottan a Partiumra mutat, egy pedig (Kövi) a vele nyu-