Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Nagy Sándor: A Hajdúkerület büntetőbíráskodása a XVIII. században

4 1004/120. 1757. fasc. E. No. 3. 5 1004/120. 1761. fasc. J. No. 26. 6 1004/120. 1756. fasc. D. No. 1—2. 7 1004/120. 1756. fasc. D. No. 1—2. „Az apelláta I-nek (incattus: vádlott) megengedtetik." 8 1004/120.1758. fasc. F. No. 9—10. „A publicumok miatt ezen causa a jövő sedriara rejectáltatik." 9 1004/120.1759. fasc. G. No. 8. Ferenci Sándor debreceni sőrést Böszörményben lopás miatt letartóztatták. Amikor erről Debrecen bírája tudomást szerzett, a tanács nevében a böszörményi hadnagyhoz írt levelében közölte, hogy egy debreceni lakosnak egy hónapja 6 marháját ellopták, s Ferencire gyanakszik. Ezért „kérjük kegyelmeteket, hogy azon legényt minden circumstantiákra szorosan megkérdezvén, minékünk tudósításukat mentül hamarább megküldeni ne sajnálják, tőlünk is hasonló dologban segítséget várván..." 10 1004/121.1765. fasc. N. No. 14. A debreceni tanács 1765. július 24-i levele a hajdúvárosok kapitányához. „Sokfelől bizonyosan esett értésünkre, hogy a Hortobágyon túl levő pusztákon kóborló rossz emberek támadtanak, akik mind túl, mind innen a gulyákban már feles károkat tettek tolvajkodásukkal. Sőt úgy halljuk, hogy a Tiszántúl is éjféle rossz emberek . . . egymás kezére játszanak. Kétségkívül el lehet hinni, hogy ezen tolvajoknak helységenként székbírák vagy mészárosok lehetnek közöseik. Mi ezért ezen gonosznak megelőzésére szükségesnek ítéltük T. N. Borsod és Heves megyékhez levelünk által hírt tenni és ezenkívül tettünk ily rendelést, melyet szinte mai napon fogunk effectusba venni, hogy egynéhány jó fegyveres lovas és szekeres embereink mennek ki a pusztákra az említett rossz emberek persecutiójára és elfogattatásukra. Mivel pedig úgy értjük, hogy ezen tolvajok jó paripákkal lévén, éjszaka ütnek ki tolvajkodni, nappal pedig a veresnádi és más körül lévő nagy rétekre veszik magukat, ehhez képest kívántuk jó urainkat, kegyelmeteket . . .reqvirálni, hogy a szomszédságban közjóban velünk együtt munkálkodni és még ma vagy holnap jó fegyveres lovas és szekeres embereket arról az oldalról a pusztákra kirendelni ne terheltessenek, hogy ezen rossz embereknek elnyomásában jobban boldogulhassunk." 11 1004/120.1761. fasc. J. No. 15. Ádámné Zemplényi Dobos Klára gönci lakos vejével Nánáson szállt meg. Feljelentették őket, hogy paráználkodtak. Ügyükben marasztaló ítéletet hoztak. 12 1004/120.1759. Fasc. G. No. 2. Feljelentését azzal indokolta: „Féltem, hogy meghalok ezen gyermekágyamban és az isten megver." 13 1004/120.1761. fasc. J. No. 25. „Közönséges nemes hajdú városok akaratából mind Nádudvarra.. . mind pedig Kábára deputatusok küldettek avégre, hogy. . . vesztek-e Nádudvarról . . .lovak . . .és adódtak-e Kábára. . . Deputatus uraimék coram sedria (bíróság előtt) tett hiteles relatiójukból (jelentéséből). .. és egyszersmind nádudvari és kabai testimoniumból (bizonyítványából) is constal (tudva van)..." 14 1004/120.1758. fasc. F. No. 2, Egy ilyen megkeresésre Kaba város bírája és tanácsa igazolta, hogy „1750-től négy évig és egy darabig ott lakott Zelizi András magát és mészáros hivatalát becsülettel követte, legkisebb szó vagy gyanúság akármi részben is hozzá nem hallatott, sem valami gonoszság benne nem tapasztalhatott". 15 1004/121.1765. fasc. N. No. 14. 1. 10. sz. jegyzetet. 16 1004/121.1762. fasc. K. No. 9. Illésy István madarasi kapitány tudatta, hogy Szatmári András böszörményi pásztor 10 sertést Nagyiványról ellopott, s madarasi lakosoknak eladta. Kérte az eljárás megindítását. 17 1004/120.1758. fasc. F. No. 8. 9. 18 1004/120.1759. fasc. G. No. 8. (vádlott) nagyobb tolvajlásainak és complex társainak kinyilatkoztatása végett hóhér által leendő kínoztatásra, nevezetesen pedig a tortúrának 4 gradusára ítéltetik." 1004/121.1762. fasc. K. No. 7. Vádlottat a tortúra 3 gradusára ítélték. 1004/122.1766. fasc. O. No. 11. stb. A cselekmény súlyához képest 30—100 pálcaütés alatt vallatást rendeltek el. 1004/123.1769. fasc. R. No. 14. Megrögzött tolvajokkal szemben az érdemi ítéletben rendelték