Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Nagy Sándor: A Hajdúkerület büntetőbíráskodása a XVIII. században

éves böszörményi szolgalegény ellen hoztak azért, mert „magát magyar kurucnak" mondta. 100 pálcaütésre ítélték „és hogy itten őfelsége igaz híveinek botránkozására ne legyen, s a jóknak még csak szeme előtt se forogjon az ilyen gonosz ember, Tömösvárra hat esztendeig való talicskázásra küldetni határoztatik"

u Ugyancsak jellemző az az eljárás, amely Orosz László és 10 társa böszörményi lakosok ellen apostasia miatt indult.

95 A vád szerint all böszörményi lakos orosz hitű szülőktől származott, de vakmerően a helvét vallásra tértek át. Az „orosz" hit „unitus", vagyis Rómával egyesült, mai nem pontos nevezet szerint görögkatolikus (görög szertartású római katolikus) hitet jelent. A kárpátukránoknak az északkeleti Felvidékről az Alföldre leszármazott része is nolens-volens belekényszerült az Unióba már a XVII. század végén — ennélfogva ők is beleestek az I. Carolina Resolutio óta (1731) fennállott abszolút uralkodói rendelkezés hatályába — amelyet csak II. József türelmi rendelete (1781) oldott fel —, hogy a római katolikus hit elhagyása „apostasia" és mint ilyen, államilag is büntetendő cselekmény. Ezt a rendelkezést különösen Mária Terézia uralkodása alatt teljes kíméletlenséggel alkalmazták olyanokra is, akik gyermekségüktől fogva a református vagy evangélikus hit gyakorlásában éltek, de bizonyítható volt, hogy egyik vagy mindkét szülőjük római katolikus volt. Az Orosz László és társai elleni ügyben az a jellemző, hogy ilyen eljárásra még az óriási többségében református hajdúkerületben is sor került, méghozzá azokban az években, amelyekben Józsefnek, mint corregensnek és római császárnak mérséklő befolyása már érvényesült. Jellemző az is, hogy a vádat a kerület előtti eljárásban Sipeki Bálás Mihály képviselte, aki pápista ember volt. A Sipeki Bálás család egyébként a leghithűbb pápista köznemesi családok közé tartozott, később püspök is lett belőlük. A kerület nyilván nem tudott kitérni a világi hatalom legteljesebb támogatását élvező római katolikus nyomás elől s kénytelen volt ilyen természetű ügyekkel is foglalkozni. Ezúttal nincs terünk még több konkrét üggyel igazolni, hogy a kerület büntetőbíráskodásában mennyire érvényesültek az osztályszempontok, a politikai és gazdasági hatalom gyakorlóinak védelme. Ha az elnyomás, a hajdúvárosok vezetőinek nemegyszer korrupt magatartása elégedetlenséget robbantott ki, a kezdeményezőket tömlöcbe vetéssel és a hosszadalmas eljárással lelkileg úgy összetörték, hogy a végén szánták-bánták lázongó magatartásukat és írásban kötelezték magukat arra, hogy alázatos és jámbor életet élnek.

96 Az osztálykorlátok ellenére azonban a hajdúkerület büntető igazságszolgáltatását az ítélkezésben megnyilvánuló józan mértékletességre és tárgyilagosságra törekvés, nem utolsósorban a jog és orvostudomány korszerű eredményeinek alkalmazása következtében haladónak kell tekintenünk. JEGYZETEK 1 Dankó Imre: A hajdúkutatás jelenlegi állása és feladatai. DME 1962—64 (Debrecen, 1965) 47—56. 2 HBM. Levéltár. Hajdúkerületi levéltár. Criminalia. Ltsz. 1004. A továbbiakban az egyes iratcsomókat a leltári szám nevezőjében jelzem. 3 1004/120. 1749. fasc. A. No. 2. A böszörményi magistrátus Tóth Jánost káromk dásért pálcaütésre ítélte. A fellebbezés visszautasítása miatt Tóth a hajdúvárosok kapitányáho fordult, aki a magistrátust utasította, hogy ,,. . . a fellebbezést megengedni el ne mulassza".