Poór János: A hajdú városok gazdasági és társadalmi helyzete (1607-1720) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 9. Debrecen, 1967)
Jegyzetek
205 DÁL. H. ker. jkv. 1.: Kerületi utasítás alapján fel kellett tüntetni a megélhetés forrását: plMediae vivendi : Proprietarii stb. 206 Az 1715-ös és az 1720-as összeírások lényegesen szegényesebbek. Összesítő adatot tartalmaznak csupán: 1715-ben Böszörményben volt 7 csizmadia, 1720-ban pedig ugyancsak Böszörményben találtak 7 csizmadiát és 5 szabót. 207 A naturális gazdálkodásból az árutermelésbe való átmenetnél a falvak, illetőleg a mezővárosok — elsősorban — a ruházati cikkekben való önellátásra rendezkedtek be. Vö.: Makkai L.: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631 — 1648) (Bp., 1954) 43. 208 Böszörmény jkv. A. 32. 209 Önálló céhekről csak a XVIII. század közepe óta beszélhetünk. 210 A fenti két adat mérlegelés nélküli egybevetésének messzemenő következményei lettek. Egyfelől alapul szolgált a törzsökös hajdúk túlzott öntudatának, arisztokratikus szemléletének kialakulásához, másfelől romantikus, irreális hajdúmúlt ábrázolásához vezette a hajdúk történetével foglalkozó kutatók jelentős részét. 211 Komáromy A.: i. m. 20. 212*Szendrey István: i. m. 6. 213 i i?áj)óíi Pap Mihály feljegyzései: Kézirat. Debreceni Kollégiumi Könyvtár R. 540. Ott-tarftózkodása idején 129 házaspárt esketett és 437 gyereket keresztelt meg. 214 Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten 1054 — 1717 (Bp., i1891)428. 215 Szoboszló jkv. I. 74. 216JiVagy Sándor: i. m. 31. 217 Szoboszló jkv. I. 110. Fennmaradt a jegyzőkönyvben a rendelet teljes szövege. Adásvétel esetén egy forint után egy garas accisát kellett volna fizetni, a nemesek sem kaptak mentesítést. 218 Hajdúkerületi jkv. I. ,,Puncta Conscriptionis. .. : Incolas omnis conditionibus, aut vide sunt proprietarii et quot illi aut advenae et illi etiam au in Persona Nobiles vei Libertini, nullám Certum Dominum habentes, vei vero Certorum Dominorum subditi, distrinctim omnes erunt conscribendi, et unium cujuscumque media vivendi specif icanda". 219 DÁL. Conscriptio Animarum 1779, 1780, 1783 stb. 220 Megítélésünk szerint a három összeírásnak az adózó lakosság számára vonatkozó adatai és a valóságos helyzet között minimális eltérés lehetett csupán. Név szerinti felsorolás esetén — az adózó lakosok ellenőrzésének lehetősége miatt — csak azok maradhattak ki, akik pl. 1702-ben katonai szolgálatot teljesítettek, vagy a hajdútelkük ellenére öregség stb. címen fizetésképtelenek voltak. Ugyanakkor már korábban láttuk, hogy az 1670-es években legfeljebb 1500 családfő élhetett a hajdúvárosokban, s így a XVIII. század elejére kialakult létszám reálisnak tekinthető. 221 A két összeírás adatainak összehasonlítása természetesen nagyon vitatható. Az eltelt évek során halálozás stb. miatt lényeges módosulás következett be, s ugyanakkor a mindkét összeírásban szereplő azonos nevek különböző személyeket is takarhatnak. Ezért a gyakran előforduló nevűeket (pl. Kiss, Nagy, Szabó stb.) mellőztük, és csak az egyedi névvel rendelkezőket vettük figyelembe akkor, ha a család- és a keresztnév azonos volt. 222 DÁL. Szoboszló Omniariuma 1695 — 1700. 1701. febr. 12-i határozat. 223 A rövid összefoglalást Varga Geyza: i. m. Sillye Gábor: i. m. 45 — 58. alapján készítettük el. 224 DÁL: H. ker. Vegyes iratok. Fasc. I. fructus 1. 225 Hadház jkv. I. 4L, 52., 350., 375. stb. 226 Nánás jkv. I. 37. 227 Szoboszló jkv. I. 199. 228 Nánás jkv. 10. 229 DÁL: H. ker. iratok: Fasc. I. fr. 1. 230 Fogarasi Tamás substitutus kapitány utasítása alapján — 1719-ben — 500 forint büntetésre kellett ítélni minden kiköltözni szándékozó lakost. DAL: Nánási iratok, Fasc. II. no. 2. (52. csomó.) 231 Az elemzésünk alkalmával nem vettük figyelembe az 1720-ban külön összeírt országos nemességgel rendelkező lakosokat. A 37 nemesnek 2428 köböl földje volt (átlag 65 köböl). 232 Nánás jkv. 10. 233 DÁL: Hajdúböszörmény város számvevőségi iratok. 2. cs. 1718. nov. 1. 234 Országos összeírásban először és utoljára 1702-ben szerepeltették az igen szegény lakosokat Böszörményben. Az arányuk 27,5% volt. Az 1718. évi marhaszám összeírás nyomán már a lakosok 33%-a sorolható ebbe a kategóriába. A pauperizálódás tendenciája ebből is kikövetkeztethető.