Poór János: A hajdú városok gazdasági és társadalmi helyzete (1607-1720) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 9. Debrecen, 1967)

Jegyzetek

73 Varga Geyza szerk.: Hajdú megye leírása (Debrecen, 1882). Hajdúmegye történeti viszonyai Sillye Gábortól. 40. 74 Ua.: 41. Komáromy A.: i. m. 43. 75 Barcsa János: Hajdú-Nánás város és a hajdúk történelme. (Hajdúnánás, 1900) 46—47. 76 Nagy Sándor: i. m. 30.: A „hivatalos" hajdúvárosok Habsburg-pártiak, a lakosok között azonban akadtak kurucok is, kik elhagyták városaikat. 77 Szabó István: Adatok a hajdúk politikai történetéhez. (Egyháztörténet, 1959. 1—2. f. 133.) 78 Uo. 79 Molnár Erik stb. szerk.: Magyarország története. I. (Bp., 1964) 275. Nagy Sándor: i. m. 28.: ,,. . . az Váradi törökök kelésével a Hajdú Városokat magok mellé vévén s annak utánna a Tiszántúl Ónodot és több Hellyeket, vármegyéket felültetvén Cassa környékét obsideálták". 80 Szabó István: i. h. 81 Böszörményi jkv. I. 24. 82 Nagy Sándor: i. m. 31. 83 Császár Edit: i. m. 44. 84 Barcsa János: i. m. 47. 85 Uo. 47. 1. Nagy Sándor: i. m. 29. 86 Porcsalmy Gyula: Hajdúböszörmény rövid története (Debrecen, 1964) 14. 87 Varga Geyza szerk.: i. m. 42—43. 88 A hajdúvárosokban kialakult telekszervezet sajátos jelenség. A rendelkezésünkre álló lehetőségek miatt ezúttal el kell tekintenünk a jobbágytelekkel és a nemesi telekkel való összehasonlítástól. A telket Hadházon „szállásnak" nevezték. Hadház jkv. I. 406., 410., 415. stb. 89 A beköltözés elősegítése érdekében tett engedmények és a gazdaságon kívüli kényszer hiánya egyben korlátozta a kizsákmányolás lehetőségeit. Ez hátráltatta az árutermelés fokozódását, s ezzel a polgárosodás kibontakozását. 90 Szoboszló jkv. I. 4. (1630), 5. (1631), 10. (1638), 58. (1653) stb. 91 Barcsa János: i. m. 73. Vö.: DAL Nánási közigazgatási iratok 1609 — 1871. 291. csomó. 92 Szoboszló jkv. I. számozatlan 5. (1631). 93 Uo. 5. 1. (1631). 94 Uo. 10. 1. (1638). 95 Komáromy A.: i. m. 60. 96 Császár Edit: i. m. 35. „Ahol igen bőven van föld, mindenki könnyen juthat annyihoz, amennyi adója lefizetéséhez szükséges, s ha többre van szüksége, szerez anélkül, hogy mást egy új, nagyobb szántó kiszakításával megkárosítana. . . nem lehetett a hajdúknál földközösség". Császár Edit azonban a földközösséget leszűkítetten értelmezi, mivel számításon kívül hagyja a közösségnek a határ használatát szabályozó tevékenységét. Vö.: Spira György szerk.: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon (Bp., 1952). Varga János: A földközösség megerősödése és bomlása a 18. században. 9. ; Balogh István: i. m. 97 Szoboszló jkv. I. 21. (1640). 98 Uo. 57. (1650). 99 Uo. 58. (1654). 100 Uo. 86. (1685). Vö.: Uo. 49. (1644), 56. (1646) stb. 101 Uo. 9. 102 Uo. 216. 103 Nánás jkv. 10. 225. (1735). 104 Szoboszló jkv. I. 283. 105 Nánás jkv. 10. 165. (1769). 106 Tagányi Károly szerint az újraosztásos földközösség jellemző a hajdúvárosokra. Tévedése abból adódott, hogy a XVIII. század második harmadának állapotait visszavetítette a korábbi időkre is, és nem vette figyelembe azt, hogy a hajdúvárosok határában különböző eredetű földek találhatók. Tagányi Károly: A földközösség története Magyarországon (E.n. Athenaeum Könyvkiadó N. V.) 23—24. Tagányival azonosítja magát Györffy István Magyar föld, magyar nép (Bp., 1942) 212. 107 Szoboszló jkv. I. 58. 1., 283. 1. Nánási jkv. 11. 138., 974. Nánás Közigazgatási iratok 1609 — 1871. 291. cs. 108 Szoboszlói jkv. I. 199. 109 Komáromy A.: i. m. 62—72. 110 Uo. 60., 72.: „Mikoron pedig fű bocsátás lészen, senki idő nap előtt ki ne mennyen a mint a tilalom vagyon, hanem a mint megbocsátják ahhoz tartsa magát mindenben". „Ha a nyomásban kaszálló, füvek találtatnának, az ki hamarabb éri, hát szabadon használhatja". 111 Uo. 70.: ,,. . . a városnak kiszakasztott füvi vannak és ugyanakkor kapitány uramnak is szakasztván adnak füvet." ,,Az praedicator uramnak a hol szereti a városnak határán tartozunk 12 kaszaalja füvet adni..."