Poór János: A hajdú városok gazdasági és társadalmi helyzete (1607-1720) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 9. Debrecen, 1967)
IV. Telekszervezet a hajdúvárosokban
zeivcl és mindazokkal valamikkel éltem... 94 stb. stb. Tehát a háztelek után nemcsak a privilégiális részen, hanem a zálogba, bérbe vett pusztákon is osztottak szántóföldet, mivel Szoboszlón a szigeti, a hegyesi, az angyalházi, a dersi, a kötelesi földek nem tartoztak az eredetileg adományozott földek közé. A meglevő irodalom alapján nem lehet pontosan megállapítani, hogy a XVII. század folyamán a nyilasosztás rendszere fent állott-e, vagy sem, azaz évenként esetleg 5—6 évenként újra osztották-e a szántóföldet, vagy pedig egyegy meghatározott háztelekhez — legalább is a terra privilégiálison — állandó jelleggel kijelölt szántóföld tartozott-e? A polgári hajdúk statútumában „ház után való nyílföldekről" olvashatunk, ezekkel hajdúuramiék szabadon rendelkezhettek. 95 Látszólag az újraosztásos földközösséggel állunk szemben. Azonban a következőkön el kell gondolkoznunk. A XVII. század folyamán a hajdúvárosok még bőségesen rendelkeztek szántóterülettel, s így semmi sem indokolta azt, hogy a szántóföldben való részesedést az adózás vagy más szolgálat teljesítésétől tegyék függővé. 90 A korabeli adásvételi bejegyzéseknél a háztelek eladásakor mindig megjegyzik, hogy a hozzátartozó szántóföldeivel együtt adták el. Sehol nincs utalás arra, mintha csupán a határban való részesedés jogát ruházták volna át az új tulajdonosra. Még inkább elgondolkodtató az a tény, hogy amikor szántóföldet egymagában — háztelek nélkül — adtak el, akkor sohasem a háztelek helyét jelölték meg, amely után járt az eladott föld, vagyis, hogy az adásvétel után a jövőben az új tulajdonost illeti meg a megfelelő háztelek után járó föld, hanem az eladott szántóföld pontos helyét rögzítették a szomszédok megjelölésével: Tatár János eladja Vitézlő Vas Mihálynak 1 nyilas földjét, amely a háza után járt (múlt időben) a szováti xíton kívül a Szövős halmon. 97 Fekete Mátyás eladja karddal keresett egy nyilas jószágát a Füzes völgy végiben Bodó István és Simái Ferenc szomszédságában. 98 Szőcs János „elzálogosítja az nemes telekben lévő egész telek földjét Fekete Mihálynak", a szomszédok megnevezésével pontosan megjelölték a helyét. 99 Vitáris Mihály pedig tíz esztendőre átadja 8 Ft adósságáért a hegyesi puszta praediumon levő egy nyilas földjét, melynek szomszédjai Zöld János és Csukás János. 100 Az utóbbi két bejegyzés különösen figyelmet érdemel. Szőcs János a nemes telekben adott zálogba pontosan körül határolt telekföldet. Az újraosztás fennállása esetén Vitáris Mihály sem vethette volna zálogba tíz esztendőre a Zöld János és Csukás János szomszédságában levő földjét, hiszen akkor számítania kellett arra, hogy újraosztás esetén nem ugyanaz a földdarab jár majd a háza után. Méginkább elgondolkodtató György deák esete 1637-ből: „Szoboszló városában a Torony helyen lévő háza után való 3 nyilas földjét, melynek egyike. . . Nagy Máthé szomszédságában vagyon, az másik nyilas vagyon az Földesi út félen, az harmadik félnyilas vagyon, Nemes Telekben Seres Boldizsár és Borbély János szomszédságában, maga is egy félnyilas vagyon az Kabai útfélen az Kabai határban dől" 101 megengedték neki élni továbbra is, jóllehet házát a torony építése miatt elvették tőle. Periodikus újraosztás esetén a háztelek után járó valamennyi szántóföld ugyanazon birtokosok szomszédságában volna. Egyáltalán újraosztás esetén miért kellett volna a szomszédokat megnevezni ? Mindenki tudta, hogy György deák háza után föld jár, és függetlenül az akkori hollététől, 3 nyilas földet kell neki adni a legközelebbi újraosztás alkalmával. Különösen szükségtelen ebben az esetben a határrész pontos megjelölése, mivel nem adásvételről volt szó. A XVII. században aligha képzelhető el az egész határban az újraosztásos