Poór János: A hajdú városok gazdasági és társadalmi helyzete (1607-1720) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 9. Debrecen, 1967)

II. A katonai életforma válsága, a termelőerők fejlődése 1631-1660 között

hadba szállni.

40 A hajdútelep védelmét szolgálta a „hajdúpalánk", a várost körülvevő kerítés. Minden hajdúvitéznek feladata volt meghatározott résznek a jókarban tartása. Alighanem súlyos mulasztásokat tapasztalt a magistratus, mert a 10. articulus alapján „akik az ő kerítésüket az parancsolat szerént meg nem csinálják és szófogadatlanságra vetik magukat, valamint Capitány uram tanácsával együtt az büntetést kimondgyák, minden kedvezés nélkül asszerint büntessék úgy mint 12 Ft-ig."

41 A kapuk őrzésével is baj lehetett: „az kapukon való vigyázások meg ne szünnyenek, hanem amint legjobban tudgyák úgy vigyázzanak, mert ha úgy nem vigyáznak, s elérik rajtok úgy büntetik, amit érdemel törvény szerint."

42 Sőt egyesek a város védelmét szolgáló „erősségeket" is megrontották. („Mint nem régen is történt.") Az ilyen bűnösöket halállal kell büntetni.

43 A tizedesek feladatul kapták: „hogy micsoda emberek legyenek tizedükben, jó vigyázásban lévén az tizedes, ha mit esmért tizedében a ki városának ellene volna, hát tartozzék kapitány uramnak azonnal jó hírré tenni".

44 A polgári hajdúk statútumaiból idézett rendszabályok arról tanúskodnak, hogy a hajdúvárosok lakói belefáradtak már a katonai teendőkbe. Ezek számukra csak nyűgöt, tehert jelentettek, s büntető szankciók kilátásba helyezésével kellett őket a korábban, kiváltságaik fejében vállalt kötelezettségeik teljesítésére kényszeríteni. Már az 1620-as években hozzákezdtek határaiknak vásárlás, bérlet, zálog útján való bővítéséhez. Az 1630-as évektől egyre céltudatosabbá és következetesebbé válik az ilyen irányú tevékenységük.

45 A birtokszerzésekkel kapcsolatosan ma még nehezen dönthető el, hogy minden lakos részt vett-e a földvásárlásban, a zálogbavételben, vagy csak egyesek vállalkozásáról van-e szó. A kiinduláshoz támpontot nyújthat Böszörmény 1647 március 16-ról fennmaradt okirata.

46 105 név szerint feltüntetett böszörményi lakos Geszteréden udvarházat és jobbágytelket vett zálogba 175 vonásforintért. A név szerinti felsorolásból arra következtethetünk, hogy nem minden böszörményi lakos vett részt ebben az akcióban, ugyanis több személy esetében a lakás pontos helyét is rögzítették: pl. „az piaczon Nagy Görgy", a „Debreceni utcábóli Szilasy János", feltételezhetően azért, mert a város hasonló nevű lakosai közül csak az így meghatározott személy vett részt a vállalkozásban. A szerzett terület hasznából is csak a fentiek részesedhettek. Tartalmában hasonlóan történt a zálogbavétel, a XVII. század második felében. Formai különbséget az jelentett, hogy ekkor már a város vezetősége vette zálogba a kiszemelt földterületet, de csak azok használhatták, akik egy-egy meghatározott rész után az esedékes pénzösszeget megfizették.

47

. 1629—1638 között a szoboszlói jegyzőkönyvben elsősorban háztelek, föld adás-vételi és birtokadományozási bejegyzésekkel találkozunk. A jellegzetes esetek közül egyet idézünk: „Szoboszlón lakozott Szilágii Tamás Atta ell Szabolcs vármegyében Nemes Szoboszlón az Nagi Uczában levő kardall keresett jószágát ugi mint az egi Nemes Háznak az felett (a szomszédok megnevezése) Károli Nagi Jánosnak örök Arron".

48 E tény csakis a biztosabb megélhetést nyújtó földterület jelentőségének növekedésére utalhat. A hajdúközösségek tagjainak megélhetésük bázisát már a városaikon belül kellett megtalálniuk. Az állattenyésztés és a földművelés kibontakozása maga után vonta azt, hogy míg egyesek növelték földterületeiket, addig mások elszegényedtek, ezért kénytelenek voltak javaik egy részétől, esetleg egészétől megválni. Valamennyi hajdúvárosban hasonló folyamatnak kellett lezajlania ebben az