Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A falu belső és külső területének leírása

Tiszai tájkép, 1907 (Gurányi Ödön felvétele, Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattára) bérlője Varga nevű taxas volt. Tőle kapta a domb és a mellette levő lapos is a nevét. A Kacskó-halom névadója a XVI. században Csegén élt Kacskó Péter. A SZILAGY nevét nem rögzítette régi oklevél, valószínűleg egyidős lehet az előbbiekkel. Ez a természet által jól védett terület a háborús években gyakran nyújt búvóhelyet a falu lakóinak. Nevét valószínűleg az egykor ott sokasodó szilfáktól kaphatta. A Szilágyat az Inta vize fogta közre. Ez a régi Tiszameder áradáskor megtelt vízzel és a Szilágyat csak csónakkal lehetett megközelíteni. A patkó alakú Szilágy közepe Szilágyderék néven ismert. A Bencsik- és Dávid-fok az egykor ott meghúzódott csegei lakosok nevét őrizte meg. Az IGEJ választotta el a Szilágyat a Tiszától, melynek neve a csigelyes, vizenyős területet jelölő szóból eredhet. A Kis- és Nagymangothát, továbbá a Sulymoshát az Igej kiemelkedő része. Az Igej erecske az Igej-közt kerülte meg és a Selypesbe vitte le a felesleges vizet. A Sulymostó az Inta legmélyebb, Igej szomszédságában levő része, melyben nem csak súlyom, hanem olykor hal is bőven termett. A KIS és NAGYKEREKTÓT az Igejtől a Sebesér választja el. A két vízfelületet a Két Kerektó Tokja kötötte össze. A Kiskerektó közelében épült fel a Kacsóház, melyben a görög katolikus egyház bérlőjének a kondása lakott. A Kacsóház körül a második világháborúig nagy kutricákban teleltek az uraság disznó- és juh-falkái. Ma HAT AJ néven ismerjük a Kerektó és a falu között elterülő földeket. Ezen belül ismert név a Kengyeles, ez a korábban kengyel alakú vízfelület. Kevésbé ismert az Aranykás a Hataj alatt. A Hataj eredetileg nem jelölt ekkora darab földet, hanem csak azt a keskeny sávot, mely a Hataj-patak partján húzódott és valószínűleg csak hat ekealjnyi földet tett ki.