Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Az 1831. évi parasztfelkelés hatása és következményei

deltek ki. A katonaság kirendelését azzal indokolták, hogy „ha szinte az Uri szolgáltatok meg tagadása nem lármás ki törések, hanem alattomos makats engedetlenség következése is, mind azonáltal a közöttük lappangó s lábra kapott bal véleményekről Nemes Szomszédos Megyékre komoj borulatot vont lázadásoktól — az éppen vélek szomszédos Polgár Hellysége vakmerő lakossinak példájoktól ösztönöztetve, ne hogy borzasztóbb mérésekre is fel bátorodjanak, egy századnak B. ujjváros Hellységébe tejendő bé helyeztetését annyival inkább szükségesnek tartjuk; mivel az ujjvárosi Nép a . . . vizsgálatok szerént a szanaszétt harapódzott haszontalan mende monda által annyira próbálládzik az erőszakos mozgásokra is elkészülve lenni, hogy az egy nyughatatlan főnek — tsak egy szavára is képes ki töréseket tenni — hogy a Csegei lakosok a Kondi Sándornak... be bizonyított éretlen beszédje által fel lelkesedve s el hitetve vágynak — azt az Uri szolgállatok vakmerő meg tagadása kéttségen kivül valóvá teszi, mind a két Hellységben szájról szájra járó hírek, hogy tudniillik a földes Urak javai fel osztódnak a lakosok között" A parasztfelkeléstől rettegő megyei urak tehát katonaságot zúdítottak a nép nyakára, de nem átallották sűrűn hangoztatni hogy „A katonaságnak Ujjvárosra tejendő bé szállítása által ... a Csegei és Polgári elvetemedett lakosok meg zaboláztatnak, az adózó Népnek pedig a mostani környül állások között, a szállásoló katonaság inkább hasznot, mint kárt okozánd."

lu Az 1831. évi események, bár azt közvetlen siker nem koronázta, mégis csaknem két évtizedre meghatározta a magyar politikai fejlődés irányvonalát. A reformpolitika, mely az 1832-es majd az azt követő országgyűléseken is érvényre jutott, igyekezett felszámolni a nép szembenállásából származó veszélyt. Ez a reformok útján kialakítani szándékozott nemzeti egység politika előzte meg tehát nemzeti függetlenségünkért vívott dicső forradalmunkat 1848-at.