Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Az 1831. évi parasztfelkelés hatása és következményei

pot szolgáltam — a többivel és a mult esztendőről maradtai együtt 23 nappal és a füstpénzel adós vagyok — beteg is volt a házam népe, kenyerem sem volt, azért nem szolgáltam." Es hasonlóképpen vallanak még mások is: Zagyva János 1/4 részes telkes gazda, Hajdú Péterné, Trizsnya Györgyné, Réz Istvánné, Víg Péterné, Sziráki János zsellérek is.

126 Ezek a vallomások a pestis járvány idején 1831-ben hangzottak el, de azt megelőzően is tudunk olyan jobbágyokról, zsellérekről, akik nem teljesítették robot kötelezettségeiket. Míg a jobbágyság jelentős részénél elszegényedés figyelhető meg, addig közülük egyesek fuvarozással, vagy egyéb módon annyi pénzt kerestek, hogy apránkint bérbe vehették az igásállatjukat vesztett, kenyerüket csak két kezi munkával kereső jobbágyok földjeit. A szerencsésebbeknek még a földesurak is adtak föld, kocsma, mészárszék és egyéb bérleményt. Ezek a kisszámú, gazdagodó parasztok, akik főképpen az armális, jobbágytelkeken ülő nemesek közül kerültek ki, igyekeztek az adóterhek alól is kibújni. Ez a törekvésük, mely rendszerint a földesurak támogatásával is párosult, végső fokon a szegényebb jobbágyok rovására történhetett. A falu tanácsa többször tett kísérletet arra, hogy az armalistákkal megossza a közterheket, öreg Simon István, Mihályi Gergely és Vigh István a többi csegei nemes nevében a főispánnál tiltakozik is emiatt : „mi a kik mind eddig az ideig nemes jussunkban és szabadságunkban sérthetetlenül maradtunk ez idő szerint bennünket nemesi jussunktól a szabadságunktól akarnak megfosztani, kívánván tőllünk mind adó fizetését, mind katonai adminisztrátiót".

127 A szegények haragja — az országban fennálló hallatlan nyomorúság miatt 1831-ben kirobbant parasztfelkelés során — a földesurak és tiszttartóik mellett az ilyen, végeredményben szegény nemesek ellen is irányult. Nem feladatunk, hogy itt részleteiben ismertessük az 1831. évi parasztfelkelés okait, előzményeit, mert azt mások már megtették. Csupán azt kívánjuk elemezni, hogy az mennyiben éreztette hatását a csegei parasztok körében. A felkelés főszíntere — mint ismeretes — az északi megyék Zemplén, Szepes megye, a Hernád-völgye, Terebes és Varanno vidéke volt. A felkelés híre azonban messze vidékekre elterjedt. Szabolcs megyében Tiszapolgár, Tiszacsege, Újváros, Bököny, Levelek parasztjainak lázadása nyugtalanította az urakat.

128 Nyílt lázadásra ugyan nem került sor a megye területén, de a parasztok szájrólszájra adták a hírt, hogy túl a Tiszán (az északi megyékben) ölik az urakat, megszüntették az úrdolgát és kiosztják a földeket. A megye a szállongó hírek miatt és attól való félelmében, hogy esetleg nyílt lázadásra is sor kerülhet, vizsgálatot rendelt cl. A vizsgálat elrendelését megelőzően 1831. szeptember 18-án Szunyoghy Sándor szolgabíró a nádudvari járást már megtekintette és megállapította, hogy Csegén és Újvároson „az Ürdolgát nagy nehezen teljesitik, a szomszédos Vármegyékben történt eseteket nagyára tudják a lakosok. . . "

129 A vizsgálóbizottság szeptember 24-én szállt ki a faluba. Előtte való nap már Újvároson folytattak vizsgálatot, ahol megállapították, hogy a zavargások hatására a parasztok megtagadják a szolgálatot; az egyik nap szolgálatra kirendeltek közül 30-an, másik nap 40-en nem jelentek meg úrdolgára.

130 Amikor a vizsgálóbizottság a faluba érkezett, nem voltak képesek minden lakost kihallgatni, mert „azok is akik még a Hellységbe való meg érkezésünkkor oda Haza voltak, azonnal elhagyták Házaikat s a pusztára széllyel oszlottak és csak némely részének feleségeiket állíthattuk magunk eleibe", írja jelentésében a vizsgálóbizottság. A vizsgálat azzal kezdődött, hogy „a Hellység Elől járóit ki kérdeztük szinte az eránt ha valyon a földes Uraság által az Urbarialis szolgállatokon felül