Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Az 1831. évi parasztfelkelés hatása és következményei

AZ 1831. ÉVI PARASZTFELKELÉS HATÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI Mária Terézia úrbérrendezése azzal, hogy a jobbágy telkek méreteit megszabta és azt rögzítette, korlátozta a földesúri önkényt, de ugyanakkor gátat vetett hosszú időre annak is, hogy a parasztság kezén levő föld mennyiségileg növekedjék. A falu lakossága a természetes szaporulat következtében a XIX. század első évtizedeiben lényegesen megnövekedett. Miután a földesurak többé nem adtak jobbágykézre több földet, mint amennyit az urbárium évtizedekkel azelőtt előírt, a paraszti gazdaságok méreteikben és ennélfogva értékükben is egyre csökkentek. A földnélküli zsellérek aránya a telkes-jobbágyok rovására eltolódott. 1828-ban Csegén sokkal több a zsellér család, mint a telekkel rendelkező jobbágy. A falu 2230 lakója közül csak 70 család, az összlakosságnak kb. az egynegyede rendelkezik többnyire csak negyedrésznyi telekkel — mai méretekben 5—6 hold földdel —, a falu zöme tehát zsellérsorban élt.

125 A parasztság elnyomorodását a majorgazdaságok újabb nagyarányú terjeszkedése is súlyosbította. A napóleoni háborúk, a katonaság ellátása növelte a gabona eladásának lehetőségeit, gabona konjunktúrát idézett elő Magyarországon. A majorsági gazdálkodás éppen ezért a gabona termesztésre helyezi a súlyt, ez viszont a jobbágyokkal szemben támasztott robotigények fokozására vezetett, majd a gabona konjunktúrát felváltó gyapjú konjunktúra idején pedig a közlegelőknek a földesurak juh nyájai számára való gyakori igénybevételével tetőzték a jobbágyok baját. Ehhez járult még az is, hogy a század elején a kereskedelem elősegítése céljából hozzálátnak a közutak kiépítéséhez. A megyei közutakat azonban közmunkában a jobbágyokkal építtetik. A növekvő hadiadó, házadó és egyéb állami terhek még inkább nehezítették a földesurak által amúgy is sokat zaklatott jobbágyok helyzetét. A nincstelenek számának rohamos növekedése országos méretekben is egyre aggasztóbb helyzetet teremtett. A gyarmati függés miatt csak nehezen induló iparosodás még nem volt képes annyi munkáskezet foglalkoztatni, mint amennyi nincstelen, földönfutó volt az országban. Az Ausztriától való gyarmati függés valósággal konzerválta a jobbágyrendszert. A megnövekedett terhek, az elszegényedett jobbágyokból sok helyen váltottak ki ellenállást. Az ellenállásnak gyakori esete az, amikor a jobbágyok megtagadják a robotot. 1805-ben a csegei pap panaszkodik, hogy az elöljárók sem a templomot nem tartják rendben, sem a papi földet nem szántják meg, a vetés alá való földeket — már mint a pap járandóságát — soha nem ugarolják meg. Majd később a jobbágyok maguk vallják, hogy „Két napot szolgáltam, a többivel adós vagyok ugy szintén a füst pénzel is." Urdolgára „több izben hajtottak, de beteges volt a házam népe, ezért nem mentem. Kenyerem sem volt s más határra kellett mennem kenyeret keresni." Czeglédi Andrásné zsellér mondja, hogy „Kilencz na-