Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)
A falu gazdasági és társadalmi helyzete a XVIII. században
a Tek. Földes Uraság részéről, melyek miatt már falunk is pusztulni is kezdett és sokan elmentek Acsád nevü faluba lakni, mely vagyon Tek. N. Bihar Megyében Ugyanis a Tek. N. Megye részéről azt szerént exponáljuk panaszunkat: Harmadéve Polgárra tartván Remondákat, V. Nótárius Barkóczi Ur vigyázatlansága miatt vallottunk kárt 77 ft., melyet tavaly meg nem akarván fizetni, ebben az esztendőben rajtunk besummáltatott. A hajtogatás raj tunk felette nagy, holkőért, hol Kávásdra fáért, Kassára a Tek. N. Vármegye házához holmi substanciákért és ezen kivül ki parato aere, kit in natura tiz öl fát adtunk, e pedig mind deperdita. A kvartélyos rajtunk felette terhes, 16 orális és 17 equilist kell administrálni, nincsen pedig őket honnan excontentálni, mert e helységnek sem abrakja nem terem, sem szénája elegendő, a széna amit termett is N. Debrecen városa mihelyt bogjába rakjuk megégette, ezért vettek szénát és és abrakot 50 Rfért." 109 Az úrbérrendezés során a csegeiek földjeit első osztályúnak minősítették, valójában azonban azok között sok volt a szikes talajú. Különösen a Dinnyésérnél — a cserepesi dűlőben — igen sovány, „melyet a Tek. Ur is bölcsen tud, hogy oda őszit nem vethetünk és tavasszal is későre lehet szántani" 110 " mert a víz is gyakrap elöntötte. A jobbágyok arra hivatkozva, hogy a Vármegye az első osztályba sorolta a csegei földeket és az alatt nem szikest és sovány homokot értett, — követelték a maguk jussát, kijelentvén azt, hogy „a Tek. Ur is ha primaclassist érdemlő földeket fogja Takszásai között Urbarialiter el osztani és annak utánna a falcastrumot is ahhoz fogja szabni, akkor az Urbáriumban specif icalt robotot takszásai felvállalják, de különben nem, sem a többi taxásoknak őket fel vállalni nem engedik." 111 A földet, — ha nem is az előírás szerinti minőségűt, — még csak kimérte az uraság, de nem úgy a kaszálót. Azt minden évben más helyütt osztogatta ki a tiszttartó s főként akkor, „mikor az aratás ideje bé jön s már akkor megvénül, s viz apadályost adnak, melyet az militia soha nem acceptai, amit adnak is igen kevés. A földnek hibás volta miatt hogy kenyeret nem vetett, a marháját ette meg a szegény Contribuens nép, márpedig hogy sem kenyere nem terem, sem marhát nem tartogat, megyén a faluból másuvá." 112 A földesuraság az úrbérrendezést követően még a korábban kijelölt közlegelőt is „elvette és más idegeneknek sőre járó földnek adta és mivel már szegény contribuensek marhája nem élhet, fele árán is vesztegetik." 113 A falu urbániumában megszabták ugyan a robot idejét, mégis a szolgálatot a földesuraság és „tisztjei többnyire mind Nyárra hagyják, kaszálásra, gyűjtésre és aratásra és nem ugy, hogy egy hétbe egyszer, hanem minden-nap hajtogattatnak,"' lu ezért a saját gazdaságaikat kénytelenek elhanyagolni. A jobbágyság panaszainak orvoslását a megye szorgalmazta, ezért, ha nem is rögtön, de az úrbérrendezést követő ötödik esztendőre már nagyjából rendeződtek a dolgok. Az 1778-ban kelt szolgabírói leirat szerint a falu lakóit ki kellett kérdezni arról, hogy a földesuraság és azok tisztjei nem kívánnak-e több szolgálatot, mint ami az urbáriumban elő van írva. Az erre adott válasz már arról ad számot, hogy a korábban panaszolt rossz földeket alkalmasabb szántókkal cserélte fel az uraság, csak a kaszáló rétek nincsenek még személy szerint kimérve, bár annak kimérése iránt is történt már intézkedés. 115 1786 táján, amikor már elrendeződöttnek tekinthetjük a parasztok és földesurak közötti vitás kérdéseket is a jobbágyok földjei topográfiailag a következőképpen rögzíthetők: Az első és a második nyomás (calcatura) a Görbeföldön, továbbá a Szilereháton és a Homokháton, a harmadik nyomás az Orpolyahát, Szileshalom környékén foglal helyet. A réteket hosszas huza-vona után kaszálókban (falcastrum) a Lapostó-feneke és a Mirhás szélén mérték ki elkülönítve valamennyi jobbágyét. A paraszt-gazdaság tartozéka volt még a kender- és káposztaföld, melyet nem soroltak
